Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

Budapesti kir. ítélőtábla. bíróság alperest a kereset értelmében marasztalta, mely ítélet ellen alperes felebbezéssel élt, annak megváltoztatását kérve. Alperes védelméből két lényeges kifogás domborodik ki, melynél fogva a kereset elutasítását kéri, és pedig: 1. hogy a E) és F) alatti canonica visitátióban, a mindenkori egyházi javadalmassal szemben a colonicalis sessio birtokosai és házi zsellérjei által vállalt kötelezettségek, a mely kötelezettség teljesítéséhez, a oreformáta communitás» segítségét önként felajánlotta, a mai politikai értelemben vett községet nem terhelik, hanem a volt úrbéres gazdákat és zselléreket; 2. hogyha a fentebb megnevezettek között létrejött magánjogi szerződés a politikai községet kötelezné is, a mennyiben a javadalmas joga 60—70 évi nem gyakorlás folytán elévül, felperes egy létezett, de megszűnt jogra, keresetét nem alapíthatja. Az itt előadottakból világos, hogy a felperes keresetének jogalapja peres felek között vitássá vált, és elsősorban a jog meg- vagy meg nem állapítása döntendö el, és pedig birói uton, mivel joggyakorlatunk értelmében, a vitás jog megállapítása nem közigazgatási, hanem birói hatáskörbe tartozik, és csak a jog megállapítása esetében képezheti másodsorban döntés tárgyát az, hogy az egyházi javadalmas — ebben az esetben felperes — követelheti-e jogosan a megtagadott szolgáltatásokból eredő kárát. Nem szenved kétséget ugyan, hogy az egyházi javadalmas, mint haszonélvező, a tényleg nem vitás jog alapján, az őt illető szolgáltatásoknak, vagy azok ellenértékének esetleg per utján való behajtására, saját személyében jogosult. Mivel azonban ebben az esetben épen a felperes keresetének alapját szolgáló jog lett alperes részéről megtámadva és különösen vitatva, hogy ez a jog elévülés folytán megszűnt; mivel a vitás jog fenn- vagy fenn nem állása, ennek a jognak az egyházra és a mindenkori javadalmasra kiható nagjT horderejénél fogva is, csak a megyés püspök, mint a megyéjében levő egyházak vagyonjogi viszonyainak bíróságok előtti képviseletére és az egyházi vagyont illető jogvédelemre jogosult személylyel szemben dönthető el; minthogy a képviseleti jog gyakorlására hivatott megyés püspök, ebben az esetben perben nem áll, ennek perben állása nélkül pedig a vitás jog felett határozatot hozni nem lehet, annálfogva az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, a saját személyében fellépő felperes, az ügy érdemének érintése nélkül, kizárólag a most kiemelt alaki okból keresetével elutasítandó volt. (Pestvidéki t.-szék 1903 június 17. D. 179.) A kir. ítélőtábla: A birói hatáskör megállapítandó volt, mert ámbár az állandó gyakorlat és vonatkozó minisztertanácsi határozatok szerint kétségtelen, hogy a lelkészi illetmények behajtása közigazgatási útra tartozik, felperes kereseti előadása szerint kifejezetten a szóbanforgó szolgáltatások teljesítésének elmulasztása miatt felmerült kiadásainak megtérítését, tehát a kereseti kérelem szavai szerint is nyilván kártérítést követel s a követelés kártérítési jellegén az a körülmény, hogy kártérítési összegül fel-