Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet 1902-1903 (Budapest, 1904)

GCXIV Rendszeres tárgymutató. A ki másnak a jog által védett valamely érdekét jogellenesen megsérti, a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni tartozik. B. VII. 84. Kártérítés alapjául csak olyan vagyoni előny megszűnése szolgál, mely az azt élvezőt jog szerint akkép illette meg, hogy azt magának a törvény útján biztosíthassa. Sz. IV. 613. Olyan esetben, midőn valamely jogellenes cselekményből több rendbeli igéin keletkezik, a jogosult fél azok között szabadon választhat. B. III. 129. Sa át jogának gyakorlásában nem tartozik a fél másoknak esetleg összeütköző jogaira figyelemmel lenni. B. I. 223.; Gy. II. 390. Jogos követelés biztosítását czélzó jogszerű cselekmények rosszhiszeműnek nem minősíthetők. Sz. IV. 622. Nem jogellenes tényben való közreműködés esetén rosszhiszeműségről nem lehet szó. Gy. HL 331. Az eljárás jóhiszeműsége a károsítót a felelősség alól nem menti lel. B. V. •">'».; Po. IV. 597. V. 517. ; T. V. 650. Jogos önsegély akkor törvényszerű, ha az önsegélylyel élő a hatóság segélyét előre ki nem eszközölhette, s ha önhatalmú fellépése nélkül annak a veszélynek volna kitéve, hogy a jog érvényesítése meghiúsul. B. VII. 84. Ha valaki másnak jogtalan cselekménye által kárt szenved, attól megfelelő kárpótlást követelhet, de csak abban az esetben, ha a kár tényleges megtörténte és annak a harmadik személy jogtalan cselekményével okozatos összefüggése megállapítható. B. I. 202. 346. II. 62. III. 123. V. 5. 166. VII. 31.; Gy. VII. 373.; Po. VI. 633.; Sz. IV. 620. Kárkövetelésnek csakis az olyan jogellenes cselekmény vagy mulasztás szolgálhat alapul, melynek elhárítása a károsítottnak tehetségében nem állolt. B. III. 37. A kártérítési kötelezettségnek nem feltétele az, hogy a károsításból a kártevőre haszon háruljon. Gy. III. 326. Az a körülmény, hogy a fél kártérítési igényét külön fenn nem tartolta, őt kárának érvényesítésétől meg nem fosztja. P. IV. 552. A károsult nem köteles első sorban a kár helyrehozása iránt fellépni, hanem kárál követelheti. B. IV. 46. Kártérítésre a szerződésszegő ellenében nincs joga a károsultnak akkor, ha módjában lett volna a kárt elhárítani, de ezt elmulasztotta. Gy. II. 462.; M. XI. 462.; P. IV. 531. Az a fél, a kinek módjában áll a kárt okozó cselekmény elhárísásával a kár bekövetkezését megakadályozni, ellenfelétől kártérítést rendszerint nem követelhet, kivéve, ha bizonyítja, hogy ő a kár elhárítását a maga részéről megkisérelte ugyan, de igyekezete kellő eredményre nem vezetett. B. VII. 133. A kárkövetelési jog nem enyészik el a miatt, hogy a károsított nem vette igénybe azt a jogorvoslatot, a melylyel károsodását elháríthatta volna. Po. V. 517. A kár elhárítására nem köteles a károsult olyant teljesíteni, a mi szerződési kötelezettségét meghaladja. B. IV. 20. A kárról tudomás és a kár elhárításának az elmulasztása csak akkor szolgálhat a károsultnak a hátrányára, ha a károsítóhoz fennálló külön jogviszonynál fogva a kárnak a károsító érdekében való elhárítása s így a károsító érdekének a védelme a károsult kötelessége volna. Sz. IV. 690.