Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet 1902-1903 (Budapest, 1904)

Rendszeres tárgymutató. CL VI! nem? az igényper körébe nem tartozik. B. I. 353.; D. II. 271.; Gy. VIT. 368.; K. IV. 354.; Po. II. 1046.; T. V. 655. Igényperben csakis az igényelt ingók tulajdonának és ezen alapuló feloldásának kérdése lehet eldöntés tárgya, ellenben az a kérdés, hogy az igénylő, mint megajándékozott, felelős-e a végrehajtást szenvedett tartozásáért, az igényperben nem vizsgálható. Gy. III. 325. A tulajdoni igénykereset megb irálásánál csak az a lényeges és ügydöntő körülmény, hogy a tulajdonszerzésre alkalmas czím és tények fenforognak-e, továbbá az, hogy valósággal létrejött-e az az ügylet, melynek alapján az ingó az igénylő tulajdonjogának fenntartásával maradt a végrehajtást szenvedett birtokában. B. II. 129.; K. IV. 354. Nem elegendő annak a kimutatása, hogy igénylőnek volt olyan vagyona, melyből a lefoglalt ingókat tulajdonjogilag megszerezhette, de szükséges magának a szerzés tényének is kétségbevonhatlan bebizonyítása. B. VII. 217. A tulajdoni igény kérdése csak az igénylő által indítandó igényperben, elsőbbségi kérdés pedig csak a végrehajtási eljárásban nyerhet elbírálást. P. II. 877. Az igényper czélja az, hogy harmadik személynek a végrehajtást szenvedő kezén levő vagyona a végrehajtást szenvedő elleni végrehajtás útján a tulajdonostól el ne vonassék. P. II. 863. Igényperben az igénylő s a végrehajtást szenvedett közötti szerződésnek a szerződők irányábani hatálya vita tárgyává nem tehető. Gy. II. 424. A birói kiküldött eljárásának törvényszerűsége s joghatályossága az igényperben akkor is vizsgálható, ha az eljárás annak idején jogorvoslattal meg nem támadtatott. K. IV. 342. Igényper és végrehajtás korlátozása iránti kereset. M. IV. 437. Az igényperben megbírálandó kérdések. B. II. 129.; K. VI. 381.; Ko. II. 641. VI. 422.; N. V. 427. Az igényperben hozott oly Ítélet, mely a vételár felosztása után vagy a készpénznek a végrehajtató által felvétele után keletkezett, a végrehajtási ejárásra többé joghatállyal nem bir, mivel az igényperben hozott Ítéletben meghatározott jogkövetkezmények csak magában a végrehajtási eljárásban állhatnak be. K. IV. 348. A halasztó hatálylyal nem bíró igényper nem akadályozza a végrehajtatónak a lefoglalt vagyonból való kielégítését, illetve a vételár felosztását vagy a lefoglalt készpénz kiutalását, de ebből nem következhetik, hogy a végrehajtató a felvett pénz visszafizetésére külön per útján kötelezhető nem volna. K. IV. 348. Az a körülmény, hogy az igény tárgya az igényperbeli ítélet hozatala előtt a végrehajtatónak kiadatott, nem akadályozhatja azt, hogy az igényperben nyertes fél az igény tárgyát külön per útján követelhesse. K. IV. 348. Az az igénylő, a ki igénykeresetét a végrehajtási eljárás folyama alatt, tehát akkor érvényesítette, illetve akkor indította meg sikerrel, a midőn a végrehajtatónak még módjában állott az ingók elárverezését, vagy az elárvereztetés alapján befolyt vételárnak követelésére fordítását mellőzni, a befolyt és a foglaltató által felvett vételárat az igényperben hozott és az ő erősebb jogát megállapító ítélet alapján újabb keresettel követelni jogosult. Sz. IV. 663. Az 1881 : LX. t.-cz. 96. §-ában foglalt rendelkezések nem zárják ki azt, hogy a halasztó hatálylyal nem biró, de a lefoglalt ingók elárvereztetése előtt folyamatba tett igényper folyományaként az igénylő visszakövetelhesse azt az összeget, a mit a foglaltatónak a lefoglalt ingók elárverezésének a kikerülése végett átadott. Sz. IV. 663.