Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VI. kötet 1901-1902 (Budapest, 1904)

(i Budapesti kir. ítélőtábla. atyának akkor létező vagyoni helyzetét vette tekintetbe s tekintetbe vette azt is, hogy a részéről a vételár hitelezése mellett eladott ingóságok nem fogják a vevő vagyonának alkotórészét tenni, hanem azok az alperes vagyonába mennek át. A székesfőváros a vásárcsarnoki alkalmazottak eljárásáért csak másodsorban lévén felelős, a mulasztó alkalmazott perbevonása nélkül az alkalmazott eljárásából eredő kár megtérítésében nem marasztalható. (1901 szeptember 27. 1901. I. G. 144. sz. a.) A kir. ítélőtábla : Felperesnek a S. E. 185. §-ának a) pontjára fektetett panasza az, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabály megsértésével mondotta ki azt, hogy az 1872. évi XXXVI. t.-cz. 115. és 117. §-okban foglalt rendelkezések az alperes tulajdonát képező vásárcsarnokok tisztviselőivel szemben is alkalmazandók, a miből folyólag a felperes keresete időelőttiség indokából nem volt volna elutasítható.— Ez a panasz alaptalan. Felperes kizárólag a Budapest székesfőváros közönsége ellen indított keresetét arra alapítja, hogy az alperes tulajdonát képező központi vásárcsarnokban bérelt halmedenczében, az 1899. évi április hó 26—27-ike közötli éjjelen elhelyezve volt halak közül 47Ö kgnyi halmennyiség a vásárcsarnok személyzete okozta azon gondatlan és kötelességellenes eljárás folytán, hogy a vízvezeték csavarját éjjel lecsavarta, megfulladt, mi által felperes 630 kor. 50 fillér kárt szenvedett. A felebbezési bíróság helyesen fejtette ki azt, hogy a vásárcsarnokok felállítása nem üzleti vállalata a székesfővárosnak, hanem egy ujabb módja a székesfővárost megillető vásárjog gyakorlásának és az ezen ősi jogból származó közjövedelem beszedésének.* Minthogy pedig a székesfőváros a vásárcsarnokokról megalkotott szabályrendelet szerint, a vá&árjogol a vásárcsarnok szolgálatához rendszeresített állásokra a tanács által megválasztott tisztviselők által gyakorolja: az 1872. évi XXXVI. t.-cz. 130. és 110. §-aiban foglaltakra tekintettel helyesen mondotta ki azt a felebbezési bíróság, hogy a tanács által megválasztott vásárcsarnoki alkalmazottak is azok közé a fő- és székvárosi * L. a IV. k. 146. lapján közölt hasonló jogesetet is.