Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. V. kötet 1900-1901 (Budapest, 1902)

Rendszeres tárgymutató. LXXXVIl zastársak együttélése alalt azok életfentartási szükségleteinek kielégítése végett csinált adósságok megfizetése a férjet is terheli. B. 108. 200. Abban az esetben, a mikor az elhalt egyén után vagyon nem marad, a házastársi viszonyból folyik az a kötelezettség, hogy a vagyon nélkül elhalt házastárs gyógyításával, ápolásával és eltemetésével felmerült költséget a túlélő házastárs viselje. B. 88. 184. A nótartásdíjnak az a rendeltetése, hogy abból a nő tartására szükséges folyó kiadások fedeztessenek. A tartásdíj fizetése tehát nem zárja ki, hogy a nő a házi felszerelést is követelhesse. B. 118. 207. A házasság fennállása alatt a férj a nejét tartani köteles, a mely szabály alól kivételt csak az az eset képez, ha az életközösséget a nő ok nélkül szakította meg, vagy a férj bizonyíthatja, hogy az együttélés a nő szándékos magaviselete miatt lehetetlen. N. 444. 504. Az, hogy a nő iszákos, magában véve nem jogosítja fel a férjet nejének önkényes egyszerű elűzésére, és ha esetleg a házassági kötelék végielbontására okul szolgálhatna is, illetőleg, hogy egyáltalán és mennyiben szolgálhatna, az csak a megindítható válóperbeli biróság által és ily perben birálható el. N. 444. 504. Tartásdíjat nem követelhet az a nő, a ki a különéléshez maga is hozzájárul. K. Í527. 384. e) A házastársak jogügyletei; ezek alakja és hatálya. L. Igényper a. is. Házasfelek közötti jogügylet érvényességének kérdése. B. 104.197. A házasfelek neve alatt felvett és a házasélet tartama alatt felhasznált kölcsönért mind a két házasfél felelős. Po. 518. 566. A nő által az együttélés alatt férje tudtával kölcsön vett pénz kétség esetén a házastársak életfentartási szükségletére felhasználtnak vélelmezendő. B. 108. 200. Az italmérési engedélynek a nő részére kiadása nem zárja ki, hogy az üzlet tárgyai felett a férj, mint tulajdonos, rendelkezzék. K. 350. 396. Meg lévén állapítva az, hogy a felperes követelése a vagyonátruházáskor már fennállott és hogy az alperes a férjének erről a tartozásáról a vagyonátruházási jogügylet létrejöttekor tudomással birt s a férj és a feleség között fennálló szoros viszonyra való tekintettel is helyesen állapította meg a felebbezési biróság a feleknek az átruházás körüli rosszhiszeműségét és azt, hogy a vagyonátruházás czélja a kielégítési alapnak a hitelezők előli elvonása volt s az alperesnek ekként megállapított roszhiszeműségénél fogva mitsem változtat a felelősségén az, hogy az ügylel visszterhes volt -e, vagy pedig nem és közömbös az a körülmény is, hogy az alperes férje házába hozott-e pénzt és ha igen, mennyit ? T. 680. 703. Az együttélő házasfelekre nézve az a vélelem, hogy az egyiknek tudomással kell birnia a másik által mindkettőjük nevében tett lekötelezésről. Po. 518. 566.