Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

66 czélra, de különösen az 1895. évi adóra jogszerűen annál kevésbbé fordíthatta, mert az a ténykörülmény, hogy ebbe az alperes beleegyezett, megállapítva nincsen; s mert az a jogszabály, a mit a felebbezési bíróság alkalmazott, hogy t. i. a hitelező, ha több követelése van az adós ellen, az ez által beszolgáltatott fizetést, tetszése szerint bármely követelésére felhasználhatja, már azért sem alkalmazható, mivel az alperes adóbeli tartozása, a kivetés helytelen volta miatt összegére nézve mindenesetre határozatlan, és a helyesbítési eljárás folyamatba tétele miatt vitás tartozás jellegével bír és így épen nem indokolatlan alperesnek az az eljárása, hogy azt az összeget, melyből felperes a 163 frt 06 krt önkényesen levonta, kifejezetten csak a haszonbérre, tehát oly tartozásának a lerovására kívánta fordíttatni, mely úgy alapjára, mint összegére nézve minden kételyen felül állott. E szerint a 163 frt 06 kr. összeget haszonbérhátralék czimén csakis a mérvadó jogszabályok megsértésével Ítélte meg felperesnek a felebbezési bíróság. De a fentebb előadottak azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy úgy a 163 frt 06 krban, mint adótartozásban, valamint a kereseti követelés 302 frt 12 krt tevő részében is szintén jogszabály sértésével marasztaltatott az alperes, mert, mint fentebb már kiemeltetett, az A) alatti szerződés 10. pontjának helyes és törvényszerű magyarázata szerint alperes felelőssége csak is a felperest jogszerűen terhelő adók tekintetében áll fenn, s ekként eme felelőssége alapján nagyobb mérvben nem marasztalható, mint annak az összegnek az erejéig, melyre nézve megállapítható, hogy felperesre törvényszerűen rovatott ki adóképpen. E szerint helytelen jogi álláspontra helyezkedett a felebbezési bíróság, midőn az adókivetés helyesbítése iránt az alperes panaszára folyamatba tett hatósági eljárás eredményét olybá tekintette, a minek a felperes kereseti követelésére, illetve az alperes fizetési kötelezettségére mi befolyása sem volna. Mert ellenkezőleg a dolog jogilag úgy áll, hogy ha az adókivetés helyesbítésére vonatkozó hatósági eljárás azt eredményezi, hogy felperest az 1895. és 1896. évi adók a B) alatti községi kimutatástól eltérő kisebb összegekben terhelik, felperes az ezeket meghaladó összegre nézve alperestől megtérítést jogszerűen egyáltalán nem követelhet, bárha ez adókat a B) alatti kimutatás szerint rótta le; mert az a körülmény, hogy felperes a B) alatti szerinti adókivetés ellen annak idején fel nem szólalt, mint saját mulasztása, csakis a saját rovására eshetik.