Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

56 van alapítva, helyet adni nem lehetett. További panasza a felperesnek az, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg az által, hogy a szakértő véleményének elfogadása mellett az alperes fogorvosi munkadijait magasabb összegekben állapította meg a Budapesten általánosan elfogadott középáraknál. E panasz indokolására a felperes azt hozza föl, hogy a szakértő az alperes állítólagos szakképzettségére és keresettségére tekintettel nyilvánította az alperes felszámítását méltányosnak; a szakértőnek az alperes szakképzettségére és keresettségére vonatkozó egyéni nézete pedig nem lehet irányadó a munkadijak megállapításánál. A mi első sorban a szakértő véleményének bizonyító erejét illeti, ezt a felebbezési biróság a többször hivatkozott törvényczikk 64. §-ánál fogva szabadon mérlegelhette, miért is a szakértői vélemény elfogadása miatt panasz sikerre] nem emelhető. De különben is a felebbezési biróság az alperes által fölszámított munkadijakat önállóan is mérlegelte, a mennyiben indokolása szerint a megállapított tényállás figyelembevételével azokat megfelelőeknek találta. Ezek után nem volt alaposnak tekinthető a felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg az által, hogy az alperes fogorvosi munkadíjainak meghatározásánál a Budapesten állítólag szokásos középárakat nem alkalmazta. A fenforgó esetre ugyanis az az általánosan elfogadott anyagi jogszabály alkalmazandó, hogy a munkadíjakat a biróság határozza meg oly esetben, midőn azok sem egyezség, sem törvény által nincsenek megállapítva. Az idézett jogszabály pedig nem kötelezi a bíróságot a középárak alkalmazására; miért is a felebbezési biróság helyesen járt el, midőn indokolása szerint az alperes fogorvosi munkadíjainak meghatározásánál a perbeli tényállásban megállapított összes körülményeket vette figyelembe. 37. Kárkövetelésnek csakis az olyan jogellenes cselekmény vagy mulasztás szolgálhat alapul, melynek elhárítása a károsítottnak tehetségében nem állott. Midőn mind a két fél mulasztása oka a kárnak, a kárt egyenlően viselik. (1898 november 24. 1898. I. G. 238. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Felperes felülvizsgálati kérelmét a S. E. T. 185. §. ríj pontjára, vagyis anyagi jogszabály megsértésére alapítja,