Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

azt adván elő, hogy miután alperes a rendőrség engedélye és a figyelmeztetés ellenére az engedélyében megjelölt útiránytól önkénytesen eltérve, a készités alatt álló kőúton vontatta gőzcséplőgépét, egyedül az alperes jogellenes cselekménye okozta a kárt, miért is annak összegében és a perköltségben marasztalandó lett volna. Az anyagi jogszabály megsértésére fektetett ezen panasza azonban alappal nem bir. Általános jogszabály ugyanis, hogy kárkövetelésnek csakis az olyan jogellenes cselekvény vagy mulasztás szolgálhat alapul, melynek elhárítása az illető károsítottnak tehetségében nem állott. Már pedig a felebbezési bíróság Ítéletében tényként megállapította, hogy felperes semmiféle intőjellel, tiltó táblával vagy egyéb jelzőkészülékkel nem tette felismerhetővé azt, hogy az általa készített kőút a közforgalomnak átadva nincsen, az azon való közlekedés tilos, és hogy a kőút már mások által is használtatott. Ezen meg nem támadott ténymegállapításból, mely a s. e. t. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, helyesen vonta le a felebbezési bíróság azon következtetést, hogy felperest is mulasztás terheli és alperes abban a vélelemben lehetett, hogy az azon úton való közlekedés szabad, és hogy úgy felperest, mint alperest mulasztás és felelősség terheli a kár bekövetkezése miatt, — és így helyesen alkalmazta a felebbezési bíróság azt a jogszabályt, hogy midőn mindkét peres fél mulasztásának tulajdonítandó a károsítás, azok a kárt egyenlően tartoznak viselni. 38. Az elmeállapot nem tekinthető nem szakértő tanúk által bizonyítható ténykérdésnek. (1893 : XVIII. t.-cz. 64. 497. §§.) Az ügyvédi megbízás ok nélküli visszavonása esetében a kikötött jutalomdíj leszállításának nincs helye. <1874 : XXXIV. t.-cz. 55. §.) A perköltség összege felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadható. (1893 : XVIII. t.-cz. 108, 185. §§.) (1898 november 24. 1898. I. G. 239. sz. a.) Tényállás: Cs. L. a keresetben körülírt per vitelével a felperest megbízta. A felperes, mint Cs. L. ügyvédje, a perben mindaddig eljárt, míg a megbizás az alsóbirósági ítélet meghozatala utón 1895. évi május hó 16-án visszavonatott. Cs. L. a per folyama alatt 1894 decz. 25-én a