Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

ÍO telhet akár bérleengedést, illetve bérvisszatérítést, akár esetleg még kártérítést is a bérbeadótól a bérlemény fogyatékossága vagy használhatlan volta miatt, ha e használhatlanság a bérbeadó hibájából vagy ellenállhatlan erőhatalom folytán (vis major) támadt és a bérlő a bérleményt tényleg ez okból nem is használja; —• mindezen esetek közül azonban egyik sem forog fenn, sőt a fenti tényállás szerint a nedvességet felperes maga fokozta rendellenes eljárásával s mindvégig tényleg használta az egész bérleményt, még pedig olyan mérvben, hogy a hatóság a túlzsúfoltság miatt felperest meg is büntette: ennélfogva a felebbezési bíróság nemcsak meg nem sértette, de sőt helyesen alkalmazta az anyagi jogszabályt, a midőn felperest bérleszállítás, illetve bérvisszatérítés iránti jogosulatlan követelésével elutasította. 14. A bíróság belátásától függ annak megbírálása, hogy az a tanú, ki kihallgatásakor életének 14. évét már betöltötte, bír-e a szükséges értelmi fejlettséggel, következéskép nem sért a bíróság eljárási szabályt akkor, ha a 14. évét betöltött tanúnak megesketését a miatt, mert ez a tanú a bizonyítandó tény történtekor még 12 éves nem volt, mellőzi. (1893: XVIII. t.-cz. 91. §.) (1898 szeptember 7. 1898. 1. G. 147. sz. a.) A kii*. Ítélőtábla : Azt állítják alperesek, hogy a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett meg akkor, a mikor Sz. M. tanú megesketését mellőzte, mert a nevezett tanú kihallgatása idejében életének 14-ik évét már betöltötte s mert az a körülmény, hogy a bizonyítani kivánt tények megtörténtekor még nem volt 12 éves, az 1893 : XVIII. t.-cz.-ben foglalt s a tanuhallgatásra vonatkozó szabályok szerint az eskü kivételét annál kevésbbé akadályozhatta, mert a nevezett tanú a kihallgatás alkalmával szabatos és kellő értelemre mutató feleleteket adott. Ebben a tekintetben való ugyan, hogy az 1893 : XVIII. t.-cz. nem tartotta fenn mereven az 1868 : LIV. t.-cz. 191. §-ában foglalt azt a rendelkezését, mely szerint azok a személyek, a kik a bizonyítandó tény történtekor életök 12 évét még be nem töltötték, tanúvallomásaikra meg nem eskethetők, de a 91. §. 1. pontjában foglalt azzal a rendelkezéssel, mely szerint a 14-ik évüket betöltött tanuk megesketését is csak abban az esetben engedte