Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

17 Tényállás: Az eladott ingatlan jövedelmei a szerződés szerint 1897 május hó 1-től fogva illették a vevőt; mivel az ingatlan bérbe volt adva, az eladó a bérletet 1897 május l ére törvényszerűen felmondta; a bérlő a felmondást el is fogadta, azonban elmulasztotta a bérletet az albérlőjének kellő időben felmondani, az albérlő a bérletben 1897 május l-e után is benmaradt. — Az ebből származó kár megtérítését a vevő az eladótól követelte az adásvevési szerződésből származó szavatossági kötelezettsége alapján. A kir. Ítélőtábla: A tényállásból a felebbezési bíróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy alperesek nem tartoznak kártérítéssel a felpereseknek, mert kártérítés csakis valamely szerződési kötelezettség megszegése, vagy pedig valamely vétkes cselekmény, avagy ily minőségű mulasztás okából követelhető, már pedig jelen esetben alperesek vétkes cselekményéről avagy mulasztásáról szó sem lehet, szerződési kötelezettségüket pedig felperesekkel szemben meg nem szegték, mert a keresethez csatolt adásvételi szerződés 3-ik pontjában az lett kikötve: «hogy vevők a megvett ingatlanok birtokába az adásvételi szerződés gyámhatósági jóváhagyása napján belépnek, annak jövedelmei azonban őket csak folyó évi 1897. május l-étől fogva illetendik», — a miből tehát következik, hogy alpereseknek szerződésből kifolyó kötelezettsége csak abból állott, hogy a velük szerződéses viszonyban álló főbérlőjüknek értésére adják, hogy a bérlemény tárgya felett a rendelkezési jog 1897. május hó l-jétől felpereseket illeti, és ennek a főbérlőnek a bérletet ez időre felmondják, ez pedig teljesíttetvén, azt a főbérlő el is fogadta, tehát mi sem állott útjában annak, hogy felperesek a kérdéses ingatlant ez időben birtokukba is vegyék, mert nem is állították, hogy ebben a főbérlő őket megakadályozta, az albérlőnek pedig a joga a bérbeadóval szemben többre nem terjedhetett, mint a mivel a főbérlő birt, a miből ismét következik, hogy a mennyiben az albérlő a bérletben 1897. május 1-je után is benmaradt, nem alpereseknek, hanem felpereseknek, mint az időben már a kérdéses ingatlan tulajdonosainak kellett volna a jogellenesen eljáró albérlő ellen a törvényes lépéseket az ingatlan elhagyása iránt megtenni, ebbeli mulasztásukért tehát alperesek kártérítésre nem kötelezhetők. 11. Mikor tekinthető a hallgatás beleegyezésnek ? (1898 szeptember 6. 1898. I. G. 143. sz. a.) Térfl : ítélőtáblai határozatok. III. 2