Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

7 K. Zs.-nak engedményeztettek, s ekkép pusztán a jogosított személyében állott be változás, mely azonban felperesnek a bérleti szerződésen alapuló jogait és kötelezettségeit legkevésbbé sem érintette, s a mennyiben felperes az engedményezésről értesíttetett, csak arra volt kötelezve, hogy az alperesek részére kötelezett szolgáltatásokat az engedményes irányában teljesítse, és tűrje, hogy ez, a bérszerződés szerint alpereseket megillető jogokat gyakorolja. Ha tehát, a mint a felebbezési bíróság tényként megállapította, felperes és az engedményes közt a bérletre nézve új szerződés nem jött létre, egymagában az, hogy felperes jogosítottként az engedményest elismerte s tőle a szerződésileg kikötött bérfelemelést elfogadta, a felperes és alperesek közt létrejött bérszerződés hatályát egyáltalán nem érintette; valamint nem érintette ennek a szerződésnek hatályát az sem, hogy felperes a bérfelemelést akkor fogadta el, mikor már a szerződésszegésről tudomással birt; mert a szerződés megszegése törvény szerint kártérítési kötelezettséget vonván maga után, a miatt, hogy az egyik szerződő fél a szerződést megszegte, a másik fél nem tartozik a szerződéstől elállani, hanem jogosítva van saját szerződési kötelezettségének teljesítése mellett a vétkes féltől kártérítést követelni. A mennyiben tehát nem is vitás, hogy felperes szerződési kötelezettségének eleget tett, s az is kétségtelen, hogy alperesek azt a szerződési kikötést, hogy felpereséhez hasonló körű üzlet czéljaira a védgát-utcza 10. sz. házukban sem adnak bérbe helyiséget, megszegték, — felperesnek az ekkép vétkesen okozott versenyből netán származó kárát megtéríteni tartoznak ; következően ennek a jogszabálynak alkalmazásával törvénysértés el nem követtetett. 5. Ha a bíróság a már alkalmazott bizonyítékot anynyira meggyőzőnek tekinti, hogy meggyőződésének módosulását már eleve kizártnak látja: a felajánlott további bizonyítást mellőzheti. (1893 : XVIII. t.-ez. 64. §.) Az a körülmény, hogy a vevő a vételárhátralékról a szóbeli vételi szerződéssel egyidejűleg fizetési kötelezettségét feltétlenül megállapító írásbeli kötelezvényt állított ki, nem érinti az eladónak a szóbeli szerződéssel vállalt szavatosságát.