Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

240 alperes utasításához képest beváltás végetl felpereshez másodízben is elvitte, az utóbbit arra hivta fel, hogy adjon az említett papírért az általa előbb ígért 235 írtnál többet, hogy abból főnökének, t. i. az alperesnek is jusson valami. Étiből a tényből a felebbezési bíróság azt a következtetést vonta le, hogy alperes az említett papír értékesítésénél csak mint közvetítő járván el az azi beváltás véget! ő hozzá hozott ismeretlen egyen között egyrészről és felperes között másrészről, a papírnak felperes részéről beváltása által a peres felek között vételügylet létre nem jött. Ez a jogi következtetés azonban nyilván helytelen, mert semmiféle adat nem merülvén fel és nem állapíttatván meg arra nézve, hogy alperes, illetve az ő megbízásából felperesnél eljárt N. J. a kérdésben forgó papirt azzal a kijelentéssel hozta volna felpereshez, hogy azt nem az alperes, hanem az ennél jelentkezett harmadik személy nevében és részére kívánja felperes által beváltatni és hogy ennek következtében felperes a papírnak a peres felek kölcsönös megegyezésével megállapított árát nem az alperes, hanem ez által vele összeköttetésbe hozott valamely harmadik személy javára fizette volna ki; a papir beváltása tekintetében, még ha az egyedül N. J. tanúvallomására fektetett ténymegállapítás jogszabály megsértése nélkül történtnek fogadtatik is eh közvetlenül a papirt beváltás végett felpereshez küldő alperes és az azt ennek részére beváltó felperes között jött létre jogügylet, felperes és ama harmadik személy között ellenben, a kitől a papirt az alperes kapta, de a kit felperessel az alperes összeköttetésbe nem hozott, semmiféle jogviszony nem keletkezett és köztük ügylet létre nem jött (lásd a keresk. törv. 368. §-át), mivel N. J.-nek az a kijelentése, «hogy adjon felperes a papírért többet, hadd jusson az alperesnek is valami*, egymagában és a nélkül, hogy alperes a felperesnél az említett harmadik személy nevében járt volna el és ezt felperesnek kijelentette volna, nem foglalja magában annak nyilvánítását, hogy felperes az alperes közvetítése mellett harmadik személyivel kössön ügyletet és lépjen jogviszonyba, hanem csak azt tartalmazza, hogy a papir eladásánál alperes is nyereségre kíván szert tenni, a mi pedig nem feltételezi azt, hogy alperes nem a saját nevében köt felperessel ügyletet, mivel alperes részére nyereség előállhat akkor is, ha ő maga közvetlenül és saját nevében adja el felperesnek a papirt, de azért felperestől többet kap, mint a mennyit neki kell az egyedül vele jogviszonyba lépett harmadik személynek fizetnie. Ezek szerint a felebbezési bíróság az általa megállapított tényállásból helytelenül