Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

2::!.'! a rendelkezésére alapítani, hogy a mennyiben a kereskedő, ki egy másikkal üzleti összeköttetésben áll, a vett ajánlat elfogadása iránt nem nyilatkozik, hallgatása az ajánlat elfogadásának vétetik — már azért sem lehet: mert alperes a jelzett ténymegállapítás értelmében a felperes B) alatti levelére tényleg nyilatkozott, s e részben maga a felperes is azt vitatta, hogy a B) alatti tartalmát a keresk. törv. 265. §-ának megfelelően értelmezendő F) alatti válaszában az alperes kifejezetten elfogadta. A jelen perben tehát első vonalban annak a megállapítása képezi a döntő kérdést, hogy : a mennyiben a B) alatti a K. T. 319. §-a értelmében az A) alatti ajánlat visszautasítását képezi, de egyszersmind uj ajánlatként is jelentkezik, ezt az nj ajánlatot alperes az arra vonatkozó F) alatti válasza által elfogadta-e vagy sem ? Ennek a kérdésnek igenlő megoldása esetében felperesnek a felebbezési biróság Ítéletében megállapított kárösszeg követelhetéséhez törvényszerű igénye van ; mert mint a felebbezési biróság ítéletében helyesen kifejtette, felperes az alperes szerződésszegéséből származó kárát, melyhez a K. T. 27± §-a értelmében az elmaradt haszon is tartozik — a K. T. 353. §-a rendelkezése alapján tekintet nélkül arra, hogy fedezeti vételt eszközölt-e vagy sem, nyilván követelheti, mivel a K. T. 356. §-ának épen nem adható az alperes által vitatott az az értelmezés, hogy ez által az árkülönbözetnek tényleges lebonyolítás nélkül kárként való követelhetése csak az u. n. íix ügyleteknél foghatna helyt, a mint állandó bírói gyakorlatot is képez, hogy a szakértők által bizonyított s a kereslet és kínálat behatása alatt alakult kipuhatolt középár és eladási ár közötti különbözet úgy a íix, mint a nem íix ügyleteknél a szerződésszegő eladó irányában egyaránt követelhető; és mert nyilván alaptalan az alperesnek az a panasza is, hogy lényeges eljárási szabály megsértésevei fogadta volna volna el a fentebbi kár kiszámításának alapjául a felebbezési biróság a szakértők veteményét, mivel egyfelől olyan kötelező eljárási szabály, mely előírná, hogy hasonló kárösszegek megállapításánál csakis okirati bizonyítás volna alkalmazható, egyáltalán nem létezik; másfelől az alperes maga vitatván azt, hogy a tűzifának tőzsdei vagy piaczi ára nincs : a szerződési ár és a teljesítés helyén és idejekor létezett piaczi, illetőleg tőzsdei ár közötti különbözet árjegyzékkel bizonyítható egyáltalán nem volt. Tekintve azonban, hogy az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a rendelkezése szerint a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás az irányadó, úgyde a felebbezési biróság arra vonat-