Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

21» hogy E) alatti levelében az árut alperes rendelkezésére bocsájtotta, a maga részéről eladói kötelezettségének eleget tett és hogy vételárkövetelése jogszerű. Ekként a felebbezési bíróság az által, hogy alperest az összegileg nem vitás kereseti követelésben ennek nem kifogásolt kamatában és mint pervesztest a perköltségben is marasztalta, a ker. törv. 265. és 355. §§-ait nem sértette. 169. Alkalmazott alatt a kereskedői világban nemcsak a kereskedővel szolgálati viszonyban álló segédszemélyzet, hanem az ügynök is értetik; az alkalmazottként való megjelölésből tehát a szolgálati viszony fenállására következtetni nem lehet. Okirati bizonyíték mérlegelése a felülvizsgálati eljárásban. (1893: XVIII. t-cz. 64. 197. §§.) (1897 szeptember 9. 1897. II. G. 51. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A S. E. T. 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság által szabályszerűen megállapított tényállás irányadó. A felebbezési bíróság a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának a S. E. T. 64. §-a értelmében szorgos méltatása mellett és a meggyőződését előidéző okok tüzetes előadásával tényként állapította meg azt, hogy az alperes a felperest nem rendes 80 forint havi fizetés mellett, hanem provisio mellett fogadta fel ügynökül. Ezt a tényállást felperes azon az alapon támadja megv hogy a felebbezési bíróság a C) alatti megbízás és a 8 7. alatti levél tartalma mellett, melyekben felperes tisztviselőnek és alkalmazottnak neveztetik, továbbá a K. A. tanú vallomásának mérlegelése mellett helytelenül alkalmazta a S. E. T. 96-ik §-át, a midőn nem felperest, hanem alperest, a bizonyító ellenfelét bocsátotta esküre. Felperesnek e nézetét a királyi Ítélőtábla nem oszthatja, mert a tanú vallomásának mérlegelése nem vehető felülvizsgálat alá, a mi pedig azt illeti, hogy felperes a C) alatti megbízásban tisztviselőnek és a 8 •/. alatti levélben alkalmazottnak neveztetik, ezt a királyi Ítélőtábla nem fogadhatta el bizonyítékul arra nézve, hogy a felek közt fennállott viszony szolgálati viszony volt, mert a C) alatti megbízás nyilvánvalólag csak azért adatott felperesnek, hogy ez által magát az alperes társaságnak kifelé való képviseletében legitimálja, de a C}