Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

19i telmi jogszabályoknak a fenforgó esetre helytelenül lett alkalmazásával s illetőleg mellőzésével hozta meg a másodrendű alperesre vonatkozó elutasító ítéletét. Ez a panasz azonban elfogadható alappal nem bír. Mert babái- való is amaz állítása, hogy az a kérdés, hogy az alperesek kötelezettsége mennyiben személyes és mennyiben képez egyetemleges kötelezettséget: jogkérdés, és mint ilyen, az Ítéletben nem tényként állapítandó meg, s mint jogkérdés, felülvizsgálat tárgyát is képezi, — tekintettel mégis arra, hogy a felebbezési,bíróságit életének az indokolása értelmében tényként állapította meg, hogy a néh. A. F. hagyatéka tárgyalása alkalmával létrejött egyezség értelmében a fizetni kötelezett 1200 írt tekintetében az alperesek egyetemleges fizetési kötelezettséget kifejezetten nem vállaltak, és hogy ;i másodrendű alperes az 1200 írt tartozásnak fele részét a felpereseknek megfizette, a S. E. T. 107. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó eme tényállásra a felebbezési bíróság az anyagi jogszabályokat helyesen alkalmazta, mert: a polgári magánjogban általánosan elfogadott elv az, hogy az egyetemlegesség nem vélelmezendő, és hogy az vagy a felek akaratából, vagy a törvény szabályainál fogva létesül; már pedig, hogy a fenforgó esetben a felek akarata az egyetemleges kötelezettség megállapítására nem irányult, az kitűnik az egyesség tartalmából, a melyben az arra irányuló akarat kifejezésre nem jutott; tehát az okirat tartalma szerint az ott kötelezettséget vállalt adósok mindenike egyenlő résztartozás teljesítésére vállalkozott. 155. Nem illeti az ügynököt közvetítési díj akkor, ha a vevő s az eladó megállapodnak ugyan abban, hogy az írásbeli szerződést mikor kötik meg, de a megbízó eladó akkor, mikor a szerződés írásba lett volna foglalandó, attól visszalépett. (1898 május 26. 1898. I. G. 86. sz. a.) Tényállás: Az alperes megbízást adott felperesnek, hogy a Kenyérmező-uteza 3. sz. alatti házának 40,000 írt vételáron való eladását közvetítse, a felperes K. J.-t mint vevőt, a ki a kérdéses házat 40,000 írtért megvenni kész volt, el is hozta az alpereshez, a mikor K. J. és az alperes megállapodtak abban, hogy az írásbeli szerződést mikor kötik meg, de alperes akkor, mikor a szerződés írásba lett volna foglalandó, attól visszalépett.