Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

191 a bérbeadó pedig a használatot más módon értékesíti, a bérlő jogor sitva van az így nyert vagyoni előnynek javára beszámítását követelni. E jogszabály alkalmazása mellett tehát a fentebb megjelölt 200 frt az alperes javára annak kérelmére beszámítandó. A beszámításnál pedig a következőket kellett figyelembe venni, u. m.: A felperes keresetében kijelentette, hogy a hátralékos bérösszegből 500 írttal megelégszik; a bérhátraléknak ezt meghaladó részét tehát kifejezetten elengedte. A félperes keresetét ismételt módosítás után az 1807 április másodikán tartott tárgyaláson 500 frt tőkére s ennek 18D6 november 1-től számítandó 5% kamatára emelte föl. A fel* peres arról, hogy követelésébe a fenteid) megjelölt 200 frtot, vagy abból bármely részt az alperes javára beszámított volna, a per során említést nem tett. Az előadottakból pedig következik, hogy a fentebi) megjelölt 200 frt a keresetbe vett 500 frt tőkébe számítandó be, mert a felperes maga jelentette ki, hogy a bérhátralékból 500 írttal megelégszik; ebbe pedig a kérdéses 200 frtot nem számította be. Ezek következtében az alperes felülvizsgálati kérelmének a per főtárgyára nézve részben helyt adni s a felebbezési bíróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét a rendelkező részben előadott módon meg kellett változtatni. Az alperes felülvizsgálati kérelmének az a része, a mely a felebbezési bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen van irányozva, el volt utasítandó ; inert a felperes részben pernyertes, s a per okozójának a fizetés teljes megtagadása következtében alperes tekintendő. (1803 : XVIII. t.-cz. 110. §.) 152. A minőségi kiíoijások niegtehetésének határideje. {1875: XXXVII. t.-cz. 346. 349. §§.) (1898 május 18. 1898. I. G. 80. sz. a.) A kii*. ítélőtábla: Nincs alapja felperes azon panaszának, hogy helyi ügyleteknél a rendelkezésre bocsátásnak nincs belye, — továbbá, hogy felperes a rendelkezésre bocsátással és kifogásaival el is késett; mert az 1875 : XXXVII. t.-cz. 346. §-a a más helyről küldött árúra vonatkozik ugyan, de nem zárja ki a törvény, hogy a helyi ügyleteknél az általános magánjogi szabályok ne alkalmaztassanak, vagyis, hogy a vevő meg ne tehesse kifogásait, a minőség tekintetében a kifogások az 1875 : XXXVII. t.-cz. 340. íj-a értelmében