Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

van az így nyeri vagyoni előnynek javára beszámítását Követelni. Részbeni pernyertesség esetén is köteles az alperes perköltséget fizetni, ha a per okozójának a fizetés teljes megtagadása következtében ő tekintendő. (1893: XVIII. t.-ez. 119. (1898 május 12. 1898. I. G. 73. sz. a,) Tényállás: A felperes bejegyzett fuvarozó ezég. Az alperes a felperestől kétfogatú kocsit bérelt, 1896 április 19-től 1896 október 20-ig terjedő időre. Az alperes jogát 1896 augusztus elejétől kezdve nem gyakorolta. A bérelt fogatra kiköttetett, hogy az elegáns kiállítással bírjon, de a fogat külön kiválasztva, meghatározva nem volt s a bérleti idő ama részében, midőn az alperes jogát még gyakorolta, változtatva, felcserélve lett. A felperes részéről a rendelkezésre bocsátás megtörtént. A kir. ítélőtábla: A tényállás mellett az a körülmény, hogy a felperes azt a fogatot, a melyet az alperes a bérleti idő alatt legutóbb használt, a bérleti időnek ama részében, a mikor az alperes jogát már non gyakorolta, rendszerint használta, egymagában nem döntő, hanem döntővé csak azzal a körülménvnyel kapcsolatban válnék, ha a felperes ez által oly helyzetbe jutott volna, hogy a rendelkezésre bocsátás ellenére sem lett volna képes az alperesnek a szerződésben kikötött minőségű fogatot szolgáltatni; a mit azonban az alperes, a perbeli tényállás szerint, maga sem állított. Az alperes részéről vitatott fentebbi körülmény tehát ügydöntő nem lévén, az erre vonatkozó bizonyítási eljárás mellőzése lényeges eljárási szabály megsértésének nem tekinthető s e miatt az 1893 : XVIII. t.-ez. 185. §. c) pontjánál fogva a felülvizsgálat sikerrel nem kérhető. Ellenben alaposnak kellett tekinteni az alperesnek az 1893 : XVIII. t.-ez. 185. §. n) pontjára fektetett azt a panaszát, hogy a íélebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg az által, hogy a kereset tárgyát képező bérösszegből többet itélt meg a felperesnek, mint a mennyi a felperest jogosan megilleti. A fentebb ismertetett tényállás szerint ugyanis az alperes bérleti jogát a bérleti időnek 1896 augusztus elejétől 1890 október 20-ig terjedő részében nem gyakorolta : ellenben a felperes a bérleti időnek imént megjelölt része alatt az alperes által a bérleti idő alatt legutóbb használt fogatnak használatával 200 frtot keresett. Általánosan elfogadott jogszabály pedig az, hogy az esetben, ha w bérlő jogát nem gyakorolja^