Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

J87~ hagyta, Ítelete hozatalánál a? anyagi jog szabályait sértetteméig. Felperesek felülvizsgálati kérelme azonban mi elfogadható alappal sem bír. Ugyanis a felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy P. A. in. kir. államvasúti alkalmazott, a ki után való törvényes örökösödésre tél peresek kereseti követelésüket alapítják, a harmadrendű alperes szövetkezetnek az alapszabályok 4. és 16. §-aiban meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel belépett nőtlen tagja volt. Ezek a szövetkezeti alapszabályok meghatározzák a szövetkezeti tagok által befizetett díjakból létesített alap czélját, megjelölik azokat, a kik a szövetkezeti tag elhalálozásával azon alapból az ott meghatározott előföltételek mellett segélyzésben részesítendők. Nevezetesen az alapszabályok 4. §. c) pontja szerint a szövetkezet nőtlen tagja a belépéskor tartozik megnevezni azt a végrendeleti örökösét, a ki a tag' elhalálozása esetén a halálozási segélyben részesíttessék; a 16. §. pedig akként rendelkezik, hogy az alapszabályok 4. §. c) pontja szerint, belépett nőtlen tag elhalálozása folytán esedékes segélyösszeg végrendeleti örökösök létében ezeknek, ilyeneknek hiányában pedig egészben a végkielégítési és halálozási segélyalap javára esik. Tekintve pedig, hogy ezek az alapszabályok a szövetkezet mint kereskedelmi társaság és a szövetkezeti tag közt kötött oly kétoldalú szerződésnek tekintendő, a mely a szerződő felek egymás közti kölcsönös jogait és kötelezettségeit szabályozza, és minthogy az alapszabályoknak az elhalálozási segélyre vonatkozó rendelkezései az életbiztosítási ügyletekkel analóg természetüknél fogva örökösödési szerződésnek nem tekinthetők, s e rendelkezés, mint ilyen, az öröklési jogot szabályozó tételes törvényekkel sem ellenkezik, következéskép annak megállapított szabványai mindkét félre kötelezők, és mivel a peres felek közt sem vitás tényállás szerint P. A. végrendelet nélkül halt el, s így az az eset, melyhez az alapszabályok 16. §-a szerint a nőtlen szövetkezeti tag halálával esedékes segélyösszeg a segélyalapjavára esik, feníörog: a felebbezési bíróságnak az alapszabályok helyes értelmezése mellett levont az a jogi következtetése, hogy felperesek a halálozási segélyhez, mint törvényes örökösök, igénynyel nem bírnak, annyival is inkább megáll, mert az alapszabályoknak a halálozási segélyalap előállítására és a segélyalapban való részesedésre vonatkozó intézkedései szerint ez az alap a szövetkezetnek, mint testületnek képezi tulajdonát, és abból rendeltetéséhez képest maga a szövetkezeti tag csak neje elhalálozása esetén (16. §. c) p.), egyéb esetben pedig nem részesülhet; mivel pedig valamely hagyaték az.