Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

9 szóváltás alkalmával kijelentette a felperes, hogy ügyvédi teendőiért díjat nem követel. — A felebbezési bíróság a felperest követelésével elutasította. A kir. ítélőtábla: A leiperesnek azt a panaszát, hogy. a felebbezési bíróság- helytelenül állapította meg azt a tényállást, mintha felperes ügyvédi dijáról alperessel szemben lemondott volna s helytelenül alkalmazta a mérvadó anyagi jogszabályt is, a kir. ítélőtábla alaposnak találta; mert habár az alperes részéről felhívott tanuk vallomásaiban említés tétetik arról, hogy az 1894. év nyarán felperes egy az alperessel való szóváltás közben kijelentette, hogy a M.-féle követelés biztosítására s érvényesítésére czélzó ügyvédi teendőiért sem a múltra, sem a jövőre alperestől dijat nem követel: fölperes eme kijelentését az A) alatti dijlevélben részére kikötött ügyvédi díjról való komoly lemondásnak s illetve olyan ujabb megállapodásnak, melynél fogva felperes az alperestől nyert megbízást díjtalanul teljesíteni kötelezte volna, tekinteni egyáltalán s annál kevésbé lehet: mert ugyanakkor vagy későbben is alperes felperestől sem a megbízást, sem az A) alatti dijlevelet vissza nem vette, sőt ismételten tanácskozott felperessel s ujabb megbízást is adott annak a M. elleni peres eljárás folyamatba tétele iránt. Midőn tehát ennek ellenére a felebbezési bíróság azt állapította meg, hogy felperes az A) alattiban kikötött ügyvédi dijáról lemondott, helytelenül járt el, már annálfogva is, mivel a tanúvallomásokban az A) alatti dijlevél megemlítve sincs. Továbbá: mert általános jogszabály, hogy az ügyvéd a megbizásből teljesített munkálkodásáért, ha csak az ellenkező kikötve nincs, dijat követelhet; még pedig, ha díjkövetelése okiratilag szabályoztatott, ez okirat értelmében, különben pedig a dolog természete szerint birói vagy magánúton meghatározandó összegben. Általánosan elfogadott jogszabály az is, hogy ha az ügyvédet teendői bevégzésében, a megbízó fél maga gátolja meg: ezt az ügyv'éd dijáért teljes felelősség terheli. A fenti jogszabályok helyes alkalmazása mellett felperest keresetével jogszerűen elutasítani nem lehetett; mert habár alperes a 8500 frt értéket ingatlanokban K. S.-tól kapta meg, minthogy ez saját cselekménye folytán történt, a mi által felperest az ügy végleges befejezésében is meggátolta, ennélfogva felperessel szemben alperes úgy tekintendő, mintha követelése M.-től folyt volna be. Midőn tehát a felebbezési bíróság felperest mégis elutasította jogos követelésével: ez csakis a fentebb idézett anyagi jogszabályok megsértésével történhetett.