Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. I. kötet 1895, 1896, 1897. év első fele (Budapest, 1898)

XVII 62. §. A köztudomás. Azokat az okokat, melyekre a f'elebbezési bíróság azt a meggyőződését, hogy valamely tény köztudomású, alapítja, az ítéletben tüzetesen elő kell adni akkor, ha a szóban lévő tény a felülvizsgálati bíróság előtt nem köztudomású. 342. 466. 64. §. A bizonyítékok szabad mérlegelése s a bíróság indokolási kötelessége. (L. a 185., 197. és 204. §§. alatt közölt határozatokat is.) Az a kérdés, hogy a felebbezési bíróság mit fogadott el bizonyítékul, a szabad mérlegelés körébe tartozik. 226. 308. Bizonyítékok mérlegelése a felebbezési eljárásban. 229. 313. A szolgáltatott bizonyítékokat akkor is szabadon mérlegeli a felebbezési bíróság, ha az ügyet szóbeli tárgyalás mellőzésével nyilvános előadás alapján intézi el. 214. 293. Abból a megállapított tényből, hogy az ingatlan (erdő) a vasút gőzmozdonyából kihullott szikráktól gyuladt meg, okszerűen következik, hogy a gőzmozdony tűzbiztonsági készülékei a tűzveszély elhárítására alkalmatlanok voltak. 191. 264. A tévedés fenforgása tényének a felhozott bizonyítékok alapján megállapítása, a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye. 319. 434. Indokoltan megállapított az a körülmény, hogy a félnek az árú valamely tulajdonságáról tudomással kellett birnia, ténynek képezi megállapítását és, mint ilyen, a bizonyítékok mérlegelésének eredménye. 319. 435. Az a körülmény, hogy a megállapított tényekből az ajánlat elfogadása s a szerződő felek egyező akaratnyilvánítása következtethető-e, a bizonyítékok mérlegeléséhez tartozik. 243. 330. Az, hogy a bíróság a fenforgó concludens tényeket helyesen mérlegelte-e, felülvizsgálatnak tárgyát nem képezheti. 306. 419. Következtetés utján megállapított tények sem képezhetik felülvizsgálat tárgyát, ha a bíróság a meggyőződését előidéző okokat előadta. 288. 394. Olyan esetben, a midőn a bíróság az általa szabadon méltatható bizonyítékokat ténybeli megállapításánál meggyőződésének megalkotására elegendőknek tartja és azokat annyira meggyőzőknek tekinti, hogy már eleve kizártnak találja azt, hogy a bizonyító fél részéről megajánlott további bizonyítási adat az ellenkező meggyőződésének előidézésére alkalmas lehetne, az okok előadása mellett a további bizonyítást mellőzheti. 302. 412. Azonos a kir. Curia I. G. 159/95., I. G. 416/96. sz. h. (F. 1. 118., H. 270.) Térfi: ítélőtáblai határozatok. I. 6