Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

68 Perjogi döntvénytár a per érdemben nem tárgyalható s már meghozott határozatok az érdemben hatályukat vesztik. A Kúria tehát egyedül a perköltség szempontjából bírálta felül a fellebbezési bíróság végítéletét s úgy találta, hogy a per adatainak szorgos vizsgálata mellett a per körülményei a felmerült költségek megszüntetését teszik indokolttá. A költségek kölcsönös megszüntetésének következménye az, hogy a peres felek a házasságvédek díjait fele-fele arányban kötelesek viselni. A Te. 55. §-a szerint azonban a felperes köteles az alperesre eső fele részében előlegezni a házasságvédek díjait. A felperes válasziratában kérte annak kimondását, hogy az alperesnek sem névviseléshez, sem végleges nőtartáshoz joga nincs. A névviseléshez és végleges nőtartáshoz való jog elválaszthatatlan kapcsolatban van a feleség vétkességének kérdésével. E jogok elvesztése a nő vétkességének önmagától beálló jogi következménye. A házasság megszinésé következtében a Pp. 676. §-a szerint a vétkesség kérdése érdemi döntés tárgya nem lehet, nem lehet tehát érdemi döntés tárgya az azzal elválaszthatatlanul összefüggő névviseléshez és végleges nőtartáshoz való jog sem. Az ezekre irányuló követelések csak a hivatkozott rendelet 4. §-ára alapított perben érvényesíthetők s a szakasz 5. bekezdése értelmében a méltányosság alapján döntendők el. Kúria, P. III. 3.343/1947.^ 1948 április 22. 73. ^^^^^^g /. (Pp. 523. §). Részleges jogerő. Az alperes (Beszkárt) az elsőbíróságnak a temetési költség tekintetében kármegosztást kimondó ítélete ellen nem élt fellebbezéssel, így a Pp. 523. §-ának helyes értelme szerint most már nem támadhatja a kármegosztásnak alapjául szolgált, azzal elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban álló annak a megállapításnak a helytálló voltát, hogy a villamosvasút kocsivezetőjének a hibája is közrehatott a baleset bekövetkezésében és ennek folytán az alperes — legalább is részben — a bekövetkezett károkért felelősséggel tartozik. II. (1874: XVIII. t.-c, 84. TÜH.). Állandó bírói gyakorlat, hogy a közös háztartásban élés ténye még egymagában nem ad alapot a közös háztartásban élt egyik személynek a másik személy elvesztése miatt baleseti kártérítési járadék igénylésére. A felperes nem állított megfelelő tényeket, amelyekből okszerűen következtetni lehetne, hogy a felperes és a néhai között olyan megállapodás jött