Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár 69 létre, amely alapot nyújtott volna a jelperesnek, hogy a néhaitól a tartás szolgáltatását perrel követelhesse. Méltányosság címén pedig a tárgyi felelősséggel tartozó alperes ellen kártérítés nem ítélhető meg. Kúria, P. I. 3.318/1947. — 1948 április 28. • 74. /. Ingatlan ellenében életfogytiglani ellátásra jogosult összeférhetetlen magatartásával a kötelezettre háruló terhet lényegesen nem súlyosbíthatja. II. (Pp. 506. §). Tartásra irányuló perben a követelés jogalapját megállapító közbenszóló ítélet meghozatala után a mennyiség kérdésének tárgyalására nem az elsőfokú, hanem a fellebbezési bíróság kijelölése. Indokolás: Ellátási szerződés alapján a tartást a jogosított rendszerint a kötelezettnek háztartásában, annak családja körtben veszi igénybe, ami a kötelezett részére könnyebbséget jelent azzal szemben, mintha tartási kötelezettségét házon kívül kellene teljesítenie. A jelen esetben felj eres hat éven át valóban az alperes háztartásában részesült ellátásban. Felperesnek nem ez az első esete, hasonló tárgyú szerződést, amit S'z. Zs. J.-nével kötött, már előzőleg felbontatott peres úton. Indokoltnak látszik tehát az alperes részéről a felperes állhatatlan természetére való hivatkozás. Csupán szeszély alapján azcnban az életre szóló ellátási szerződést megbolygatni nem megengedhető, sem annak oly módon való módosítása az eller.fél beleegyezése nélkül nem eszközölhető, amellyel a kötelezett nagyobb mértékben volna megterhelve. Alperes tehát többre, mint a háztartásában a múltban igénybevett tartás ellenértékére nem kötelezhető. Ilyen tartás egyenértéke azonban a felperest megilleti, tekintet nélkül arra, hogy az alperes emellett tudja-e teljesíteni netaláni törvényes tartási kötelezettségeit, mert a felperesnek járó tartás ellenértékét az alperes reá ruházott ingatlanban megkapta és azt jelenleg is birtokban tartja, amiből elsősorban felperes tartása elégítendő ki. A tartás keretébe tartozik a szerződés szerint felperes ruházatáról való gondoskodás is. A Pp. 506. § második bekezdése szerint a fellebbezési bíróság az ügyet az esetben utasíthatja vissza az elscbírósághoz, ha a megtámadott ítélet a követelésnek csupán az alapja felől határozott, a jelen esetben azonban az elstibíróság végítélettel elutasító határozatot hozott. De nem hagyható figyelmen kívül az a szempont sem, hogy az ügynek az elscbírósághoz való visszautasítása a per tartamát szükség nélkül meghosszabbítaná, ami külö-