Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

24 Perjogi döntvénytár nak kötelessége megtenni. Hivatalból kell tehát intézkedni az előző per iratainak felkutatása és ennek eredménytelensége esetén a felek útján leendő helyreállítása iránt. Nem mellőzhető a bírósági hivatalos ügykönyvek alapján annak a megállapítása, hogy az előző per megindult-e és hogy megindulásától kezdődően a per további sorsára vonatkozó hivatalos bejegyzések mit tartalmaznak : hogy mikor adta be a felperes az alperes elleni keresetét, mi volt a kereset tárgya és mily bírói intézkedések történtek a perben? A gyámhatóság, sőt az illetékkiszabási hivatal a törvényszék megkeresésére értesítést' adhat arról, vájjon érkezett-e oda abban az időben alapperbeli jogerős bírói ítélet s mi volt annak tartalma? E tárgyban mellőzhetetlen mind a két peres fél személyes meghallgatása, állapítsa meg ennek során a fellebbezési bíróság azt is, min alapszik a felperesnek az az ismételt perbeli állítása (7. és 10. sorsz.), hogy az alperes a perben oly kijelentést tett, hogy a korábbi'perben ellentmondással élt ? Erre vonatkozólag ugyanis a perben adat nincsen. És még abban az esetben, ha mindezek a bírói intézkedések eredményre nem is vezetnének, a fellebbezési bíróság nem zárkozhatik el a per érdemi tárgyalása elől, mert a kereseti kérelemben, mint többen benne van a kevesebb, a tartásdíjban való marasztalás, ennek során elsősorban afelől kell döntenie, vájjon a gyermektartási kötelezettség törvényes jogalapja megáll-e, vagyis, hogy az alperes a gyermek vélelmezett fogantatás! időszakában nemileg érintkezett-e, vagy sem? Mindezekre tekintettel a m. Kúria a rendelkező rész értelmében a fellebbezési bíróság végítéletét feloldotta és ugyanezt a bíróságot további eljárásra utasította. Kúria, P. III. 1.273/1947. — 1947 október 8. 22. (Pp. 413. §.) Az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően a kártérítésre jogosult kiskorú gyermekek nem igényelhetik együttesen az elhalt eltartójuknak jövedelmének bizonyos hányadát, hanem csak ahhoz van joguk, hogy az, amit az eltartó életében a jövedelméből egyenként fordíthatott, részükre külön megítéltessék. Az a körülmény tehát, hogy az egyik' testvér időközben keresőképes lett, a másik pedig meghalt, nem tekinthető olyan változásnak, amely a Pp. 413. §-a értelmében alapul szolgálhatna a kk. felperes részére az alapperben megítélt járadék mennyiségének megváltoztatására vagy megállapítására. Ezek szerint tehát a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül,