Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár 7 juttatás esetére is alkalmazandó) azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a termésből a megváltást szenvedő részére járó térítés összegét a megyei földbirtokrendező tanács állapítja meg és hogy azt a termés betakarítása után tartozik a juttatott megfizetni. Ezt az utóbbi rendelkezést nem lehet akként értelmezni, hogy amennyiben az alperesek a kötelezettségüknek eleget nem tesznek a jogosult igényét bírói úton érvényesítheti, mert a 600/1945. M. E. sz. rendelet 48. §-a a végrehajtást kifejezetten az ott felsorolt szervekre bízza. Ennélfogva a bíróság sem azt a különeljárást megelőzően, sem pedig ezt követően nem járhat el. Indokolás ; Az irányadó tényállás szerint a zsidót örvények és rendeletek hatálya alá esett felperes ingatlanait az akkori jogszabályok szerint igénybevették és azokból juttatás címén az alperesek időközben hősi halált halt jogelődje, néhai M. Andor vitézi telekként 3 kat. hold szőlőingatlanban, részesült. A felperes által az 5600/1945. F. M. számú rendelet szerint folyamatba tett eljárás során Somogy vármegye földbirtokrendezó tanácsa 6430/1945. számú határozatában megállapította, hogy a felperes ingatlanai, közöttük a szóbanforgó 3. kat holdnyi szőlőingatlan, mentesek a megváltás alól. Az alperesek a szőlőingatlan 1944/45 évi termését 1945 végén leszüretelték ós elszállították. A felperesnek emiatt előterjesztett kérelme folytán S. vármegye földbirtokrendező tanácsa 7212/1945. számú határozatában abban a vitás ügyben, hogy az 1944/45 évi termés kit illet, úgy döntött, hogy az nem tartozik hatáskörébe. A felperes kereseti követelése az 1945. évi termést beszedett alperesek ellen annak természetbeni kiadására irányult. Az elsőbíróságnak a keresetet jogalap hiányában elutasító ítéletét a fellebbezési bíróság hatályonkívül helyezte és a pert a Pp. 180. § első bekezdésének 3. pontjában írt és hivatalból figyelembeveendő ama pergátló kifogás folytán szüntette meg, hogy a per nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A fellebbezési bíróság ítéletében annak a ténymegállapításnak valódiságát, hogy a kereseti igény a földreformmal kapcsolatos igény, a felperes Pp. 534. § harmadik bekezdésében írt hármas alapon támadta. A felperes támadása azonban alaptalan. Az irányadó tényállásból ugyanis megállapítható, hogy a felperes az alperesekkel szemben nem magánjogi jogcímen került jogviszonyba, hanem a földreform végrehajtása során, annak egyik mozzanatát alkotó, az 1945. évi temés megosztására vonatkozó rendelkezése folytán, vagyis, hogy a felperes követelése nem magánjogi, hanem közjogi viszonyból ered.