Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

90 Perjogi döntvénytár Indokolás. A Kúria előrebocsátja, hogy felperesek keresetükben 4567, 4047 és 7621 Ft-ot érvényesítettek és ezt nem módosították akkor sem, amikor fellebbezésükben kérték, hogy a bíróság a fellebbezési eljárást csupán a jogalap kérdésére szorítsa. Minthogy a felülvizsgálati hatáskör szempontjából az érvényesíteni kívánt kereseti követelés az irányadó, a 12.980/1947. M. E. számú rendeletben foglalt korlátozásnak e tekintetben nincs jelentősége. Felperesek mint a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi bányaüzemében hosszú időn át szolgálatban állt alkalmazottak özvegyei és gyermekei a jogelődeiket megillető végkielégítést érvényesítik éspedig az L rendű alperessel, mint munkaadóval szemben, II. rendű alperes ellen pedig azon az alapon, hogy a bányavállalat •— államosítás folytán — az ő tulajdonába ment át. A II. rendű alperessel szemben tehát keresetüket felperesek maguk is a jogutódlás szabályaira alapítják, hiszen jogelődeik a kereseti előadás szerint 1945 január 7-én, illetve február 23-án elhaltak és így a 23.500/1946. M. E. számú rendelettel később megállapított II. rendű alperessel szolgálati viszonyba nem is juthattak. Helyesen járt el tehát a fellebbezési bíróság, amikor a II. rendű alperes vitatott jogutódi felelősségét elsősorban a bányavagyon átvételét szabályozó különleges rendelkezések alapján bírálta el. A szénbányászat államosítását szabályozó 1946 : XIII. t.-c. 6. §-ának abból a rendelkezéséből ugyanis, amely szerint az állami tulajdonba vétel kártalanítás ellenében történt, amelynek szabályozását — beleértve a hitelezők kielégítését is — külön törvényre tartja fenn, világos, hogy a szénbányászat nem ingyenes, hanem olyan közjogi ténnyel ment át az állam tulajdonába, amellyel egyidejűleg gondoskodik mind a volt tulajdonos kártalanításáról, mind pedig a volt tulajdonos hitelezőinek kielégítéséről. Igaz ugyan, hogy a kielégítésnek külön törvényre fenntartott szabályoállamosítási törvény 13. §-ában megjelölt időben nem történt meg s ismételt halasztások után legutóbb az 1948 : XIV. tc-ben foglalt rendelkezéssel 1948 december 31. napjáig kitolódott, ehhez a halasztáshoz azonban nem lehet a felperesek által vitatott azt a jogi hatást fűzni, mintha emiatt s, fentebb felhívott államosítási törvény a hitelezők viszonyában még nem hatályosult volna, mert a 13. §-ban foglalt határidő betartása nem felfüggesztő feltétele a kielégítésre vonatkozó rendelkezésnek. A törvénynek itt taglalt rendelkezését egybevetve ugyanezen törvénynek — a felperesek jogi helyzetét ugyancsak vonatkozásaiban érintő •— 10. §-ában, valamint a törvény végrehajtására kibocsátott 53.000/1946. I. M. számú rendelet 6. és 7. §-aiban foglalt rendelkezéseivel, amelyek szerint az állami szénbányászat keretébe át nem vett munkavállalók szolgálati viszonya az eddigi munkáltatóval változatlanul fennmarad, nem lehet kétséges, hogy a II. rendű alperes szolgálatába át nem vett felperesi jogelődök az előbbi tulajdonossal fennálló szolgálati viszonyukból származó követe-