Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár 89 Indokolás. A járásbíróság a holtnaknyilvánítási kérelemnek helyet adott, ezért nem marasztalta a kérelmezőt az ügygondnok díjának megfizetésére, annak előlegezésére pedig azért nem kötelezte, mert szegényjogot nyert. Végzését e részben az ügygondnok felfolyamodással támadta meg és a kérelmezőnek az ügygondnoki díj megfizetésére kötelezését kérte. Az életveszélyre utaló körülmények között eltűnt egyes személyek holtnaknyilvánítása tárgyában kiadott 4.7C0/1946. M. E. számú rendelet 3. §-a szerint az ily ügyekben a rendeletben foglalt eltérésektől eltekitve a 28.000/1919. I- M. számú rendelet intézkedéseit kell alkalmazni. Az utóbb hivatkozott rendelet 15. §-ának második bekezdése szerint, ha a kérelmező vagyontalan, a szegényjogon perlekedőkre vonatkozó jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni. Idevonatkozóan az ügygöndnoki költségekről a Te. 8. §-a rendelkezik éspedig akként, hogy az ügygondnok költségének fizetését csak a perköltségekben marasztalt féltől követelheti. Azt, hogy a holtnaknyilvánítási eljárásban kit. kell a költségekben marasztalni, a Tp. 742. §-a szabja meg. A Pp. 742. §-a szerint a holtnaknyilvánítási eljárásban az eljárás költségét — ideértve az ügygondnok díját és költségét is — minden esetben a kérelmező viseli, aki holtnaknyilvánítás esetében a költség megtérítését az eltűnt hagyatékából követelheti. Tekintettel a Pp. 114. §-ában, valamint a 99. számú J.D.-ben lefektetett jogelvre, ellentétes rendelkezés hiányában ezt a jogszabályt joghasonlóság alapján alkalmazni kell a holtnaknyilvánításnak a 4.700/ 1946. M. E. számú rendelettel szabályozott kivételes eseteiben is. Ehhez képest a járásbíróság végzését felfolyamodással megtámadott részében meg kellett változtatni és az ott megállapított ügygondnoki díjnak és költségnek 8 nap alatt leendő megfizetésére a kérelmezőt kötelezni kellett. A sikeres felfolyamodás költségében a kérelmező a Pp. 425. §-ának els ő bekezdése értelmében volt marasztalandó. A kérelmező ezeket az összegeket a Pp. 472. §-a értelmében az. eltűnt hagyatékából követelheti. Kúria, Pk. III. 3.331/1947. — 1948 február 4. 89. (1946: XIII. t.-c. 6. §.) Államosított bánya volt alkalmazottai a hitelezők kártalanításának szabályozása tekintetében kilátásba helyezett törvény megalkotása előtt sem korábbi munkaadójukkal, sem, a Magyar Állami Szénbányák Rt-gal szemben nem léphetnek fel.