Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár 87 delmezőségében az elsőbírói végítéletének hozatala óta állott-e be s ha igen, minő változás, ezúttal rendelkezésre nem állanak s ezért a pert az 1947. évi február hó 4. napjától, vagyis az elsó'biróság végítéletének hozatalát követő első esedékesség időpontjától kezdődően követelt járadékokra vonatkozó részében ezúttal elbírálni nem lehet, a Kúria a fellebbezési bíróság végítéletének e részét a Pp. 543. § második bekezdé' sónek alkalmazásával feloldotta. Az alperes már a fellebbezési eljárásban felhozta, hogy baleseti járadékfizetési kötelezettsége a felpereseken kívül még nagyobb számú jogosulttal szemben áll fenn. Ennek a körülménynek is jelentősége lehet annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy az alperes marasztalása megfelel-e és milyen időponttól kezdődően felel meg a méltányosságnak. Ezért annak megállapítása esetén, hogy az alperes vagyontárgyainak jövedelme e vagyontárgyakkal kapcsolatos kiadásait már meghaladja, ebben az irányban is tényállást kell megállapítani. Tényállást kell továbbá megállapítani a felperes ós gyermekei kereseti viszonyaira, illetve jövedel. mére vonatkozóan is. Kúria, P. I. 2.238/1947. — 1948 február 11. " 86. (Pp. 571. § 2. bek.) Üj jogalapra alapított perujító keresetet önálló új keresetnek kell tekinteni, visszautasítás helyett érdemben kell elbírálni. Indokolás. Nem vitás, hogy a felperes, aki alperesnél mint gazdasági cseléd volt alkalmazva, 1921. évi november hó 21. napján munka közben egy tüzérségi lövedék felrobbanása folytán ballábát elvesztette. Az eset után 19 év múlva perrel lépett fel az alperes ellen, akitől a baleset folytán szenvedett kárának megtérítését követelte éspedig három alapon. Elsősorban azért, mert az alperest a baleset bekövetkezésében gondatlanság terhelte (culpa in eligendo), amennyiben a munkások felügyeletével, akik közül serdülő kiskorúak is voltak, részeges és az eset alkalmával is italos béresgazdát bízta meg ; másodsorban azért, mert őt, mint gazdasági •cselédjét, az Országos Mezőgazdásági Mtinkáspénztárnál nem biztosította, harmadsorban pedig a 84. sz. TÜH. 2. bskezdése alapján azért, mert az alperes anyagi helyzeténél fogva a méltányosság alapján is felelős. Ez a per mindhárom fokon elutasítással végződött. Az ítéletek megállapítása szerint a béresgazda munkakörének betöltésére alkalmas volt, tehát megválasztásában az alperest gondatlanság nem terhelte ;• az alperes a felperest mint gazdasági cselédjét az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál szabályszerűen biztosította és a biztosítási díjat kellő időben befizette, mulasztása tehát ebben az irányban sem volt megálla-