Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

86 Perjogi döntvénytár Nem alapos az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel tekintette járadékfizetési kötelezettségét fennállónak annak ellenére, hogy a baleset erdőkitermelés közben következett be, erdei pedig az államkincstár tulajdonába mentek át. A baleset történtekor ugyanis a felperesek férje, illetve atyja által kifejtett tevékenység az alperes gazdasági érdekét szolgálta s ezen a köiülményen, valamint az eset többi körülményeinek megfelelő méltányosságon alapuló kártérítési kötelezettség fennállását nem érintheti az a körülmény, hogy utóbb megszűnt a kötelezettnek arra a vagyontárgyra vonatkozó dologi joga, amelyre a balesetre vezetett gazdasági tevékenység vonatkozott. Az ellenkező álláspont arra a méltányossággal ellentétben álló eredményre vezethetne, hogy a baleseti járadék fizetésére kötelezett e kötelezettség alól abban az esetben is mentesülne, ha vagyonában csak állagváltozás következett be, egyébként azonban vagyoni viszonyai kedvezőbbek lettek. Az alperes kártérítési kötelezettsége a fentebbiek szerint vétkessége hiányában is a méltányosság alapján állapíttatott meg. Csupán méltányosság alapján kártérítést az köteles fizetni, kinek vagyoni helyzete annyira kedvező, hogy ez a fizetési kötelezettség reá nézve méltánytalanul súlyos megterhelést nem jelent. Ha tehát a munkaképesség elvesztéséből folyóan bekövetkezett kárnak a megtérítéséről van szó, amely esetben •— mint ez a 105. számú jogegységi döntvény indokolásában kifejezésre jut — a károsító tény a kárt rendszerint folyamatosan okozza s a kár időnként újból és újból keletkezik, a kártérítési kötelezettséget nem lehet kiterjeszteni olyan későbbi időpontban keletkezett kár megtérítésére, amikor már a kötelezett vagyoni helyzetében neki fel nem róható okból bekövetkezett rosszabbodás miatt ez a kötelezettség a kötelezettnek méltánytalanul súlyos megterhelésével járna. Az irányadó tényállásból, figyelemmel arra is, hogy a felperes az érseki palotán végzett átalakítás szükségességét vitássá nem tette, nyilvánvaló, hogy az alperes vagyoni helyzete a hibájára vissza nem vezethető okból olyan mértékben rosszabbodott, hogy vagyontárgyai a keresetlevél beadásától az elscbírói végítélet hozataláig terjedő idcben tiszta jövedelmet nem hoztak. Az alperesnek a méltányosságon alapuló járadékfizetési kötelezettsége tehát az említett időtartam.alatt szünetelt s ezért a Kúria idevonatkozóan a rendelkező részben foglaltak szerint részitélettel (Pp. 388. §) határozott. Az alperes tulajdonában maradt vagyon a jövőben előreláthatólag újból jövedelmezővé válik, ez pedig a járadékfizetési kötelezettségének újbóli feléledését eredményezheti abban az esetben, há e jövedelmezőségre, valamint az eset összes többi körülményeire figyelemmel az alperesnek fizetésre kötelezése a méltányosságnak újból megfelel. Minthogy azonban arra vonatkozó ténybali adatok, hogy e vagyontárgyak' jöve-