Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)
Perjogi döntvénytár 85 jövedelmet nem hoztak. — Végül a részben bérbeadás útján hasznosított érseki palotára vonatkozóan a fellebbezési bíróság ténymegállapítása az, hogy ennek az ingatlannak a bérlői az épületben végzett átalakításhoz hozzájárultak, ezért az általuk fizetendő bérek alacsony összegében állapíttattak meg s ennek folytán e vagyontárgy közterhei a bérjövedelmét havi 2.000 forinttal meghaladják. A fellebbezési bíróság ezt a tényállást az elscbíróság ténymegállapításának átvétele útján állapította meg. Minthogy pedig az elsőbíróság az alperes vagyoni viszonyaira vonatkozó s az 1947 január 24-én kelt végítéletében foglalt ténymegállapítást az 1947 január 20-án kihallgatott M. Géza tanú vallomására alapította, időpont megjelölése hiányában is nyilvánvaló, hogy az említett két iparüzem jövedelmezőségére vonatkozó megállapítás az 1947 januárjában fennállott helyzetet tünteti fel. Az alperes a fellebbezési bíróság által megállapított tényállást azon az alapon támadta meg, hogy az a M. Géza tanú vallomásában foglaltak ellenére nem tartalmazza annak megállapítását, hogy jövedelme a szükségleteit nem fedezi. Minthogy azonban az ismertetett tényállás, figyelemmel az érseki palotánál mutatkozó jelentékeny ráfizetésre vonatkozó megállapításra, valamint arra, hogy ennél a vagyontárgynál mutatkozó hiány a bortermés értékében egészben kétségkívül nem talál fedezetet, magában foglalja annak a megállapítását, hogy az alperes megjelölt vagyontárgyainak jövedelme az azokkal kapcsolatban felmerült kiadásokat nem haladta meg, ebből pedig következik, hogy ez a jövedelem az említett időpontig az alperes szükségleteinek fedezésére elegendő nem volt, az alperes említett támadásának tárgyi alapja hiányzik. Figyelembevehető támadás ezek szerint a fellebbezési bíróság által megállapított tényállás ellen nem volt, ezért a Kúria azt a Pp. 534. §-a értelmében irányadónak tekintette. II. Perújításnak a Pp. 563. § 9. pontjában írt és ezúttal fenn nem forgó eseten kívül az alapper befejezése előtt keletkezett tények alapján van helye, később keletkezett tények alapján, ellenben a jogerős ítélettel, vagy bírói egyességgel megállapított kötelezettség megszűnésének megállapítására irányuló önálló kereset indítható. Ezekből következik, hogy nem helytálló a felperes által elfoglalt az az álláspont, hogy a járadékkövetelés jogalapját megállapító ítélet hatályának perújítással megdöntése hiányában a Pp. 423. §-ára alapított, ebben a perben a jogalap megszűnésének kérdését vizsgálni nem lehet. A fellebbezési bíróság tehát jogszabálysértést nélkül bocsátkozott a lényege szerint annak megállapítására irányuló viszontkereset elbírálásába, hogy az alperes járadékfizetési kötelezettsége a vagyoni viszonyaiban a korábbi perek befejezése óta bekövetkezett rosszabbodás okából megszűnt.
