Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

7.S Perjogi döntvénytár alkalmazkodjék a demokratikus jogalkotásban megnyilvánuló jogi felfogáshoz és a folyamatban lévő perekben is azt juttassa érvényre. A törvény a^házasságból származás jogi vélelmét érintetlenül hagyta ugyan a házastársak különélése esetére, de a bizonyítás körén általában tágított, amikor a házasságonkívüli származás bírói megállapítását lehetővé tette abban az esetben is, ha a férj a fogantatás vélelmezett időszakában az anyával nemileg nem érintkezett. A bizonyítás keretébe tehát nemcsak a nemi érintkezés lehetőségének kérdése tartozik, hanem a nemi érintkezés megtörténtének kérdése is. Ebből a szempontból különös jelentősége van a 30.000/1947. I. M. sz. rendelet 22—26. §§-aiban foglalt rendelkezéseknek, amelyeket a hivatkozott rendelet 50. §-a értelmében a folyamatban lévő perekben is alkalmazni kell. A házasságon kívüli születés megállapítására irányuló perekben lehetőleg minden bizonyítást ki kell meríteni és a bíróságnak nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is figyelembe kell venni mindazokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek a kereseti kérelem megállapítására felhozott okok megítélésére befolynak. (R. 23. §) Nem közömbös ezúttal a perben az a felperesi tényelcadás (20.), hogy a gyermek koraszülött és hogy csak .reá kell nézni a gyermekre, mindjárt megállapítható, hogy B. László a gyermek atyja (28.). Ha a gyermek tényleg koraszülött volt, úgy ez a tény a felperes vallomását támogatná, mert II. r. alperes előadása szerint is vele felperes nemileg utoljára 1943. év év május és június havában érintkezett. Az pedig nem vitás, hogy felperes 1943. év június hó 17-én letartóztatásba került. A fellebbezési bíróság azonban a felperes által beszerezni kért (20. sz.) Országos Bábaképző Intézeti iratokat be nem szerezte és embertani (anthropolcgiai) vizsgálatot sem rendelt el. De nem foganatosított vércsoport vizsgálatot sem. Az adott esetben a felperes és II. r. alperes között a nemi érintkezés ténye vitás volt és így a vércsoport meghatározás adatai esetleg a per eldöntésénél eredményesen lesznek felhasználhatók. Ha ugyanis a vércsoport meghatározás azt mutatná, hogy a gyermek vércsoportja sem az anya, sem a felperes vércsoportjával nem azonos, hanem más vércsoportba tartozik, ez a körülmény ugyancsak a felperes perbeli tényelcadását támogatná. E vizsgálatok eredményeként újabb adat és részbizonyíték merülhet fel, amely alapul szolgálhat annak megállapítására, hogy az elsőfokú bíróság felperes eskü alatti kihallgatását és megesketését jogszabálysértés nélkül rendelte el. Ezért a m. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét a Pp. 543. §-a alapján feloldotta és az ügyet az alábbiak szerinti további eljárás és ítélethozatal végett a fellebbezési bírósághoz visszautasította.