Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

m mm nővérének : ?V. Istvánnénak, az alperes fivérének, B. Kálmánnak és az alperes édesanyjának : özv. B. Kálmánnénak azt a kérését, hogy béküljön ki az alperessel, vagy adja ki a ruháit, megtagadta s idegesen kiabálva hangoztatta, hogy neki nem kell a felesége, mert összeadta magát a kocsisával, mind arra mutatnak, hogy a felperesből a megbocsátási hajlandóság hiányzott. P. Sámuelnénak és K. Bélánénak tanúvallomása ugyan valóban támogatni látszik az alperesnek a megbocsátás tényére vonatkozó előadását, ámde ezeknek a tanuknak egyike sem mondható aggálytalannak. P. Sámuelné az ideiglenes nőtartási perben maga jelentette ki, hogy a felperesre haragszik, mert az őt sároshátú cafatnak nevezte. II. A felperes azzal a tényével, hogy őt két tanú a kora reggeli órákban a saját lakásán egy hálóruhára vetkőzött idegen nővel oly bizalmas helyzetben találta, amely helyzet az idegen növel való együttélés, illetőleg ágyassági viszony megállapítására ugyan nem, de a házastársi hűség megszegése alapos gyanújának a felkeltésére alkalmas, szándékos és súlyos házastársi kötelességsértést követett el és így a Ht. 80. §-ának a) pontjában meghatározott bontóokot ... megvalósította. III. A m. Kúria a házasfelek kölcsönös vétkessége mellett a kötelessógsértések egymáshoz való súlybeli viszonyát vizsgálva, úgy találta, hogy az alperesnek az a ténye, hogy a családi otthonában, abban a helyiségben, ahol serdülő leányai mellette aludtak, a férje kocsisával nemileg érintkezett, a felperes vétkes cselekményénél hasonlíthatatlanul súlyosabb. Ezért a házasfelek egyéniségének ós életviszonyainak gondos figyelembe vételével a m. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy a kereset alapjául felhozott bontóok következtében a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a felperesre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált. IV. Mindezért a m. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a peres felek házasságát a Ht. 80. §-ának a) pontja alapján az alperes hibájából felbontotta és a Ht. 85. §. 1. bek. alapján őt, valamint az idézett törvény 85. §. 3. bek. értelmében a felperest is vétkesnek nyilvánította. A m. Kúria a Pp. 426. §., 508. és 543. §§. alapján a peri, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségeket a peres felek között kölcsönösen megszüntette, mert a házasságot ugyan az alperes hibájából bontotta fel, de egyben a felperes viszontvétkessógét is megállapította. Ekként mind a két peres fél kölcsönösen vétkesnek nyilváníttatván, lényegileg egyaránt vesztesnek volt tekintendő. (Kúria, 1945. évi október hó 11. P. III. 4016/1944/40.)