Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

11. I. (Pp. 371. §. 2. bek.) Eskü alatt tett. vallomás esetében a valószínűnek ítélés felülvizsgálata s a fellebbezési bírósággal ellentétes álláspont elfoglalása. II. (Rt. 80. §. a) pont.) Kölcsönös vétkesség esetében I. a házasság felbontása. III. (Pp. 426. §.) Kölcsönös vétkesség esetében a költség megszüntetése. Indokok. A m. Kúria : I. A fellebbezési bíróság a bontóokul érvényesített alperesi vétkes cselekményre vonatkozó tényállást az iratok tartalmának megfelelően, helyesen állapította meg. E szerint az alperes 1940 január hó 3-án éjjel, a férje távollétében, a közös családi otthon hálószobájában, mialatt éjszakai pihenés céljából serdülő leánygyermekei ugyanabban a helyiségben tartózkodtak, a férje kocsisával nemileg érintkezett. Ez a cselekménye a Ht. 80. §-ának a) pontjában meghatározott bontóok tényálladékát kimeríti. A fellebbezési bíróság ennek ellenére a felperes keresetét a Ht. 82. §-ára utalással elutasította, mert az alperes vétkes cselekményét megbocsátottnak tekintette. . A felperesnek emiatt emelt felülvizsgálati panasza alapos. A fellebbezési bíróság a megbocsátást illetően a tényállást az alperesnek esküvel megerősített vallomása alapján állapította meg. Nevezetesen : megállapította, hogy habár a felperes azt követőleg, hogy az alperesnek arról a vétkes cselekményéről, hogy nemi közösülésé nem erőszakosan és . nem kényszer hatása alatt történt, biztos tudomást szerzett — az alperessel nemileg mégis érintkezett. A fellebbezési bíróságnak ez a ténymegállapítása a jogszabály helytelen alkalmazásával történt. A fellebbezési bíróság ugyanis az alperes eskü alatt tett vallomását K. B.-né, P. S.-né és Cs. F.-né tanuk vallomásával látta 'valószínűsítettnek. Ezen az alapon az alperest vallomására megeskette és a tényállást annak alapján állapította meg. A m. Kúria megítélése szerint a fellebbezési bíróságnak ez az álláspontja téves, mert <a bizonyítás eredménye nem alkalmas az alperes eskü alatt tett vallomásának a valószínűsítésére. L. Ignácné tanúnak a jelén perben, valamint L. Ignác, V. Istvánná, B. Kálmán és özv. B. Kálmánné tanuknak az ideiglenes nőtartási perben elhangzott, egybevetett vallomásai, amelyek szerint : L. Ignác és L. Ignácné a felperest az azt követő napon, amikor ez az alperest a kocsissal való nemi közösülése miatt megverte és a közös lakásból elkergette, kibékítés céljából felkeresték, a felperes nem fogadta őket ; ehelyett elővette a névtelen levelet és reámutatva mondotta : >>ez a bizonyíték« ; illetőleg ugyanezen a napon az alperes 16