Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

Az a körülmény, hogy a tanuk vallomása egyes — nem lényeges — részletkérdések tekintetében egymástól eltér, a vallomásoknak bizonyítékként való elfogadását ki nem zárja s a mérlegelést okszerűtlenné nem teszi. Indokolás. A m. Kúria : Az A3. alatti okiraton lévő >>K. F.« aláírás valódiságának kérdésében felhozott felülvizsgálati panaszok nem helytállók. A szakértő véleménye ugyanis a bíróság által szabadon mérlegelhető bizonyítási eszköz, amelyet a bíróság — megfelelő indokolással — a Pp. £65. §-a értelmében teljesen félre is tehet a tényállás megállapításánál. Nem jogszabálysértés tehát, ha a bíróság a részletesen felvett bizonyítás eredményének kimerítő, az iratok tartalmával és az okszerűséggel ellentétben nem álló méltatásával a becsatolt okiraton lévő aláírás valódiságát a szakértők egybehangzó véleménye ellenére a perben rendelkezésre álló egyéb adatok és bizonyítékok alapján állapítja meg. A fennforgó esetben pedig a bíróság K. Ferencnek az A3. jelű okiraton lévő aláírása valódiságát az ítéletében iratszerűen ismertetett, tüzetesen és okszerűen mérlegelt tanúvallomások alapján — tehát jogszabálysértés nélkül — állapította meg. Az a körülmény, hogy a tanuk vallomása egyes — nem lényeges — részletkérdések tekintetében egymástól eltér, a vallomásoknak bizonyítékként való elfogadását ki nem zárja s a mérlegelést okszerűtlenné nem teszi. I Ugyanígy nincs lényeges jelentősége annak sem, hogy az egyik tanú, K. József — akinek a vallomását az alsóbíróságok mérlegelésük körébe vonták — kihallgatása során nem merte határozottan állítani azt, hogy az előtte felmutatott okirat azonos azzal, amelyet némileg ő is elolvasott és hogy nem tudta megmagyarázni azt, hogy ha az ügyletkötés napját a naptárában feljegyezte és naptárát kihallgatása előtt megtekintette, miért vallotta azt, hogy az eset 1941 július 22-én vagy 23-án törtónt. Nem nyújt alapot a mérlegelés okszerűtlen voltának a megállapítására az a körülmény sem, hogy a ténymegállapítás alapjául elfogadott vallomások szerint az örökhagyó a szóbanlévő alkalommal azt a kijelentést tette, hogy minden ingó és ingatlan vagyonát az alperesre hagyja, illetve hagyta, holott az okiratban az ingókról nincs szó — mert ezt az alperes a 6. sorszám alatt felvett jegyzőkönyvben foglalt személyes meghallgatása során P. Sándor tanú vallomásával összhangban állóan — okszerűen megmagyarázta iákként, hogy az 1941. évi július hó 23. napján aláírt okiratba az ingókat azért nem foglalták bele, mert az ingókat az örökhagyó és B. Rozália már előzőleg az alperesnek adták és így nem volt értelme, hogy az ezekre eső költségtöbblet is terhelje az alperest. Mindezekhez képest a Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította. (Kúria, 1945. évi december hó 13. P. I. 4003/1944/57. sz.) v , is