Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

bizonyítást miért mellőzte, a mellőzéssel tehát jogszabályt nem sértett 167 66. Abban az esetben, amikor a bíróság azokat az okokat, amelyek a meggyőződését előidézték, valamint azokat, amelyek miatt a további bizonyítást feleslegesnek találta, ítéletében tüzetesen előadta, eleget tett a Pp. 270. §-ában előírt indokolási köteless 'gének. A Pp. 270. §-ában megszabott indokolási kötelesség c/.en túl nem terjed ; annak helyes értelmezése szerint tehát a bizonyítékok mérlegelésére hivatott bíróságot nem lehet arra kötelezettnek tekinteni, hogy külön méltánylás tárgyává tegyen egyes körülményeket és adatokat csak azért, mert azokból egyes tanuk vallomásának hitelt érdemlő voltára vagy ennek az ellenkezőjére esetleg — de nem szükségszerűen — következtetést lehetne vonni. A bíróság azzal, hogy a tárgyalásnak vagy bizonyításnak ilyen adatát az ítélet indokolásában meg nem említi, rendszerint kellőképpen kifejezésre juttatja azt az álláspontját, hogy ennek ügydöntő jelentőséget nem tulajdonít és az ahhoz egy más álláspont mellett, bár szintén okszerűen fűzhető, de nem egyedül és szükségszerűen folyó következtetést a magáévá nem teszi 40 10. Nem jogszabálysértés, ha a bíróság a részletesen felvett bizonyítás eredményének kimerítő, az iratok tartalmával és az okszerűséggel ellentétben nem álló méltatásával a becsatolt okiraton levő aláírás valódiságát a szakértők egybehangzó véleménye ellenére a perben rendelkezésre álló egyéb adatok és bizonyítékok alapján állapítja meg. Az a körülmény, hogy a tanuk vallomása egyes — nem lényeges — részletkérdések tekintetében egymástól eltér, a vallomásoknak bizonyítékként való elfogadását ki nem zárja s a mérlegelést okszerűtlenné nem teszi 14 76. II. Cáfoló tanuk kihallgatásának mellőzése a fél által ismert tényre vonatkozóan 41) 67. A hagyatéki bíróság által eredetiben megküldött D. K. és G. J. tanuk által aláírt feljegyzést illetően, amely a keltezése szerint is a végrendelkezés állított napját három és fél hónappal követő időpontban keletkezett, a Pp. 317. §-ának nem is megfelelő alakban, a fellebbezési bíróság a köztapasztalattal nem ellenkezően mutatott rá arra, hogy a falusi emberek egymás irányában általában nem viseltetnek olyan bizalmatlansággal, ami az aláírás végett eléjük tett iratnak gondos elolvasás nélkül való aláírását kizárttá tenné, különösen, ha csak mások ügyeire vonatkozó tények tanúsításáról van szó, ami az aláíró saját anyagi érdekeit nem XIII