Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

€0 Perjogi Döntvénytár. 83. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 63. számú polgári döntvénye. A bíróság belátásától függ, hogy azt a felet, aki a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelességét elmulasztja, vagy elkésve teljesíti s ezzel a tárgyalás elhalasztására okot ad, az okozott költségben nyomban végzéssel elmarasztalja-e, vagy az ekként okozott költség megtérítése tárgyában az intézkedést a végítéletre (véghatározatra) tartja fenn. Indokok : Az kétségtelen, hogyha a bíróság nyomban, már a tárgyalás elhalasztása tárgyában hozott végzésben kötelezi a felet megfelelő teljesítési idő kitűzésével az okozott költség megfizetésére, akkor ezzel hatályosabban szoríthatja a felet a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelezettségének teljesítésére. A nyomban való marasztalás lehetősége inkább alkalmas arra, hogy a perek szándékos elhúzásának elejét vegye. Az azonnal való elmarasztalás viszont a marasztalt félre azzal a méltánytalan következménnyel járhat, hogy míg ő az elhalasztott tárgyalás költségét a marasztaló végzés folytán az ellenfél részére megfizeti, addig pernyertesség esetén a neki megítélt költséget meg nem kapja, ha azt az ellenfelén behajtani nem lehet. Ezzel szemben az intézkedésnek a végítéletre (véghatározatra) való fenntartása lehetővé teszi, hogy a bíró a tárgyalás elhalasztására okot adó fél pernyertessége esetén ennek a tárgyalásnak költségét a neki járó perköltségből levonhassa, abba beszámíthassa. Az intézkedésnek a végítéletre (véghatározatra) való fenntartása továbbá elkerülhetővé teszi, hogy egyes tárgyalások költségének behajtása végett külön végrehajtások folytattassanak, ami költségszaporításnak veszi elejét. Ezek szerint a bíróság abban az esetben, ha a tárgyalás előkészítésének elmulasztásában vagy késedelmes teljesítésében a per elhúzására irányuló célzatot ismer fel, indokoltan fogja az azonnali elmarasztalás útján a féllel perrendellenes magatartásának következményeit éreztetni. Ha azonban a bíróság az eset körülményeire való tekintettel az intézkedésnek a végítéletre (véghatározatra) való fenntartását látja indokoltnak, akkor elegendő lesz, ha a tárgyalás elhalasztása tárgyában hozott végzésben annak a kijelentésére szorítkozik, hogy a tárgyalást annak a félnek költségére halasztja el, aki a halasztásra az előkészítés elmulasztásával vagy kése-