Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

54 Perjogi Döntvénytár. 98. §-a értelmében a felek azokban a perekben is, amelyekben az ügyvédi képviselet kötelező, ügyvédi képviselet nélkül személyesen egyezséget köthetnek a perbíróság előtt, és hogy a Pp. 553. §-a értelmében: amennyiben a végzésnek alapul szolgáló eljárásban az ügyvédi képviselet nem volt kötelező, a felfolyamodás ügyvédi képviselet nélkül benyújtható, — mint az általános képviseleti szabályok alól való kivételes rendelkezés szorosan magyarázandó; amiből az folyik, hogy e kivétel csak magára a perre, illetve a perben létrejött egyességi eljárásra vonatkoztatható; de nem foghat helyt a per befejezése, illetve az egyesség megkötése utáni végrehajtási eljárásra. (Kúria 1933. nov. 11. Pk. V. 4879/1933. sz.) = V. ö. Perjogi Dtár XVIII. Í00. 70. Kötelező ügyvédi képviselet esetében a lemondó ügyvéd minden újabb meghatalmazás nélkül eljárhat és fellébbvitellel is élhet, amíg másik ügyvéd vallása az ellenféllel nem közöltetett. (Kúria 1934 jan 9 p IV 267/1933. sz.) = V. ö. Perjogi Dtár VI. 73. 71. Jugoszláv honos szegénységi jogának terjedelmét a magyar bíróság a magyar jogszabályok alapján bírálja el. (Budapesti kir. ítélőtábla 1934. márc. 12. P. X. 9151/1932. sz.) Indokok: A m. kir. Igazságügyminiszter 24,927/1933. I. M. VII. számú leiratában közölte, «hogy az 1930 : XXXIX. tc.-ben iktatott magyar-jugoszláv polgári jogsegély egyezmény 15. cikke és a 20,048/1930. I. M. számú rendelet (Igazs. Közi. XXXIX. évf. 6. sz. 74. 1.) értelmében a felvetett kérdésben a 15. cikk utolsó soraiban foglalt korlátozásokkal a hágai polgári jogsegély egyezmény (1909 : XIV. tc.) IV. részében foglalt rendelkezések irányadók. E rendelkezések értelmében pedig a Jugoszláv Királyság polgárai Magyarországon éppen úgy részesülnek a szegénységi jogban, mint maguk a magyar állampolgárok, ha alkalmazkodnak a magyar állam törvényeihez. A hágai egyezmény 20. cikke tehát csak az alaki viszonosságot állapítja meg, de nem az anyagi viszonosságot, így tehát