Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

Perjogi Döntvénytár. 55 alig van szükség annak ismeretére, hogy a csatolt szegénységi bizonyítvány alapján a felperest a Jugoszláv Királyságban milyen terjedelmű szegényjog illetné meg, mert kérelme ettől függetlenül a szegény jogra irányadó magyar jogszabályok szerint bírálandó el, akként, mintha magyar honos kérelméről volna szó. Figyelembe veendő tehát a 31,831/1928. I. M. számú közlemény (I. E. 150. 1.) is.» 72. A szegénységi jog megadása kérdésének elbírálására nem a telekkönyvi rendtartás, hanem a Pp. rendelkezései irányadók. (Kúria 1934> ápr> 7 pk> y 1582/1934. sz-) A kir. Kúria: A felfolyamodást visszautasítja. Indokok: Az elsőbíróság, mint telekkönyvi hatóság, a másodbíróságnak szegénységi jog megadása kérdésében hozott jogerős végzése kapcsán felhívta dr. B. Mihályt, folyamodók ügyvédjét, hogy a kérvénvi és bekebelezési illetéket leletezés terhével nyolc nap alatt rójja le. E végzés ellen használt felfolyamodást visszautasító másodbírói végzés ellen beadott felfolyamodást a másodbíróság ugyancsak visszautasította. Folyamodó a másodbíróság utóbbi végzését támadta meg. Tekintettel arra, hogy a szegénységi jog megadása kérdésének elbírálására nem a telekkönyvi rendtartás, hanem a Pp. rendelkezései irányadók, s a telekkönyvi hatóságnak, a szegénységi jogot jogerősen megtagadó másodbírósági végzésnek a felekkel való közlését elrendelő és folyamodót az illeték lerovására felhívó végzése nem a szegénységi jogot megtagadó, megvonó, vagy az utófizetést elrendelő végzés, mely ellen a Pp. 123. §-a felfolyamodást enged; a másodbíróság helyesen utasította vissza a beadott felfolyamodásokat, következéskép a másodbíróság végzése ellen használt felfolyamodást is, mint a törvény által kizártat, a Pp. 551. és 558. §-ai alapján hivatalból vissza kellett utasítani. 73. A Pp. 113. §-ának 2—4. pontjában foglalt szabály szerint a szegénységi joggal járó mentességek azt a felet is megilletik, aki ezt a jogot a Pp. 112. §-ának 2. bekezdése alapján nyerte el, mindazonáltal azzal a változtatással, hogy az 1930: XXXIV. tc. életbelépte-óta az államkincstár által előlegezendő költségek a felhívott törvény 8., illetve 20. §-ában foglalt szabály korlátai közé esnek. (Kúria 1934. márc. 20. Pk. VII. 137/1934. sz.)