Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

Perjogi Döntvénytár. 49 valamint az íd. törvényszakasz 2. bekezdésében meghatározott kivétellel, a társadalombiztosítási jogszabályok megsértésén alapuló perek tartoznak. Társadalombiztosítási jogviszony alatt pedig ebben a törvényben, annak 4. §-a értelmében, azt a jogviszonyt kell érteni, amely akár valamely társadalombiztosító intézet és a munkaadó vagy a biztosított között, akár a munkaadó és a munkavállaló közt vagy két munkavállaló közt az ott felsorolt törvények vagy rendeletek valamelyikén alapszik. Társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartoznak ezenkívül az 1932 : IV. tc. 5—9. §-ai értelmében az ezekben a' törvényszakaszokban felsorolt ügyek is. Az utóbb említett törvényszakaszok alkalmazásáról azonban az adott esetben szó nem lehet. A baleset esetére biztosított munkavállalónak a munkaadó ellen baleset címén érvényesíthető kártérítési követeléséről az 1932 : IV. tc. 4. §-ában felsorolt törvények és rendeletek közül csupán az 1927 : XXI. tc. 90. §-a rendelkezik. A felperes azonban — a fellebbezési bíróságnak helyes megállapítása szerint — nem erre a törvényszakaszra és nem az abban megjelölt ténykörülményekre alapította a keresetét, erre a törvényszakaszra tekintettel tehát nem lehet a feleket egymással társadalombiztosítási jogviszonyban állóknak tekinteni. Minthogy pedig más olyan jogszabály sincsen, amely a peres felek jogviszonyának társadalombiztosítási jogviszonnyá minősítésére alapul szolgálhatna, a pert az 1932 : IV. tc. 3. és 4. §-ának fentebb ismertetett rendelkezései alapján társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozónak tekinteni nem lehet. Az ezzel ellenkező jogi álláspont helyességére abból a körülményből sem lehet következtetést vonni, hogy az 1932 : IV. tc. 3. §-ának második bekezdésében csak arról van kifejezett rendelkezés, hogy társadalombiztosítási bíráskodás útjára az olyan per nem tartozik, amelyet a biztosított munkavállaló az 1927. évi XXI. tc. 90. §-a szerinti büntetőbírósági ítélet alapján indít munkaadója ellen baleseti kártérítés iránt, míg a biztosított részéről a munkaadója ellen más alapon indított kártérítési perről hasonló kifejezett rendelkezés a törvényben nem foglaltatik. Ennek ugyanis kellő magyarázatául szolgál az, hogy a baleseti kártérítés tekintetében csak az 1927 : XXI. tc. 90. §-ának első, második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelő büntetőbírósági ítélet és ezenkívül abban az esetben, ha az idézett törvényszakasz negyedik bekezdése értelmében a biztosítottnak, illetőleg családtagjának kártérítési igénye jogerős büntetőbírói ítélet nélkül is érvényesíthető azért, mert a büntetőeljárást megindítani, vagy büntetőítélettel befejezni Perjogi Döntvénytár. XIX. 4