Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

50 Perjogi Döntvénytár. nem lehet, az utóbb említett rendelkezéseknek megfelelő tényállás létesít a biztosított munkavállaló és munkaadója között olyan jogviszonyt, amelyet az 1932 : IV. tc. 4. §-ának a fogalommeghatározása szerint társadalombiztosítási jogviszonynak kell tekinteni és csak az ilyen jogviszonyon alapuló per tekintetében kellett a törvény 3. §-ában foglalt általános rendelkezéssel szemben külön kifejezett rendelkezést tenni arról, hogy a per a társadalombiztosítási bíráskodás útjára nem tartozik; ellenben az 1927 : XXI. tc. 90. §-ának a rendelkezéseitől függetlenül, más jogalapon, bár ugyancsak a biztosított munkavállaló által a munkaadója ellen baleseti kártérítés iránt támasztott követelés már fogalmilag sem tekinthető társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló követelésnek, ezért nem esik az 1932 : IV. tc. 3. §-ának általános rendelkezése alá s így nincsen is szükség arra, hogy a társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozó ügyek körét megállapító általános rendelkezés hatálya alól külön rendelkezéssel kifejezetten kivétessék. A kifejtetteknél fogva téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a per társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozik s hogy ennek következtében hivatalból észlelendő pergátló körülmény forog fenn. Nem lehet megállapítani a Pp. 180. §-ának 2. pontjában meghatározott pergátló körülmény fennállását sem, amelyet, ha a fennállása megállapítható lenne, a Pp. 180. §-ának utolsó bekezdése és a Pp. 540. §-a értelmében ugyancsak hivatalból kellene, még ehelyütt is figyelembe venni. A felperes ugyanis maga azt adta elő, hogy balesetének előidézése körül sem az alperest, sem annak valamely megbízottját vétkesség nem terheli és keresetét egyedül az alperesnek, mint veszélyes üzem fenntartójának a tárgyi felelősségére alapította. Márpedig a tárgyi felelősségre alapított kereset megindításának a dolog természete szerint nem lehet előfeltétele az, hogy a munkaadónak vagy megbízottjának a vétkessége előzetesen megállapíttassék s ezért az 1927 : XXI. tc. 90. §-ának a rendelkezéseit helyesen nem lehet akként értelmezni, hogy a vétkesség nélkül való felelősségre alapított kártérítési követelésnek perrel való érvényesítését is meg kell előznie a munkaadónak, vagy megbízottjának a vétkességét megállapító büntetőbírói ítéletnek. Az a kérdés, hogy az alperes, mint munkaadó a felperessel, mint vele munkavállalói jogviszonyban álló biztosítottal szemben, ennek a balesetéből kifolyólag az 1927 : XXI. tc. 90. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés figyelembevételével tartozik-e a tárgyi felelősség alapján kártérítéssel, vagy sem, az ügy érdemére tartozik s ekként nem a pergátló körülmény