Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

Perjogi Döntvénytár. 45 keltekkel közölt s amely ellen az érdekeltek fellebbvitelt használhatnak azon a címen, hogy a rendelkezés nem felel meg a jogszabálynak (törvénynek, kormányrendeletnek) és ilyen általában vagy különösen, de mind a két esetben jogerősen elrendelt rendszabály vagy intézkedés foganatosításának elmulasztásából származott légyen a baleset. Ellenkező' esetben az itt szóbanlévő felelősségkorlátozásnak nem is volna értelme, mert jogszabályaink általában minden, az életet és testi épséget veszélyeztető gondatlan cselekményt vagy mulasztást tiltanak és így ezen az alapon a munkaadó felelősségét mindig csak úgy meg kellene állapítani, mintha az itt szóbanlevő korlátozás nem is léteznék. Ki van zárva tehát, hogy a jogorvoslattal egyáltalában meg nem támadható törvény vagy kormányrendelet (közlekedési szabályzat) puszta létezése és egyszerű meg nem tartása az előfeltétel meglétével lenne egy tekintet alá vehető. Ezek is megerősítik azt az értelmezést, hogy csak valamely jogerős rendelkezéssel elrendelt általános vagy különös konkrét óvórendszabály vagy óvóintézkedés foganatosításának elmulasztása lehet az OTI által pótlandó kárt meghaladó kárkövetelés jogalapja, és ez is csak akkor, ha ezt jogerős büntetőítélet a munkaadó vagy megbízottja terhére megállapította. A szabályozás összefügg az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló 1893. évi XXVIII. tc. rendelkezéseivel. Ennek az 1. §-a meghatározza, hogy a munkaadó általában mit köteles létesíteni és fenntartani az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében. Ugyané törvényhely utolsóelőtti bekezdése felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert, hogy a különböző iparágak viszonyaihoz képest szükséges hasontermészetű óvóintézkedéseket rendeleti úton szabályozza. Ilyen külön rendelet pl. a 18,848/1905. sz. rendelet az állati szőrmeneműeket feldolgozó ipartelepeken alkalmazott munkások egészségének a megóvása tárgyában. Az 1893 : XXVIII. tc. 3. §-a értelmében, ha az iparhatóság hiányokról s mulasztásokról értesül és azok pótlása a munkaadót terheli, köteles a munkaadót azoknak azonnal vagy záros határidő alatt való pótlására felhívni. Az 5. § értelmében a célszerűség kérdésében a munkaadó az iparfelügyelő meghallgatását kérheti. Az iparhatósági meghagyás ellen, továbbá az iparfelügyelő megtagadó határozata ellen felfolyamodás joga illeti a munkaadót. Ez is világossá teszi, hogy az 1927 : XXI. tc. 90. § II. bekezdésében nemcsak a különösen, hanem az általában való elrendelés esetében is az ahhoz képest észlelt hiány vagy mulasztás pótlása iránt kibocsátott és jogerőre emelkedett iparhatósági konkrét meghagyás fogana-