Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

46 Perjogi Döntvénytár. tosításának az elmulasztását kell érteni. E szerint nem tekinthető ilyennek a gépkocsiközlekedés szabályának a figyelmen kívül hagyása pusztán azon a címen, hogy az is mindenkit kötelezően általában el van rendelve hatóságilag. Ez is gondatlanság, de nem a jelzett 90. § II. bekezdésében megkívánt minó'sített gondatlanság. Az 1927 : XXI. tc. 90. § utolsó bekezdése még kimondja, hogy az e §-ban megjelölt eseteken kívül a munkaadó a biztosítottakkal és családtagjaikkal szemben a balesetből (vagy a foglalkozási betegségből) kifolyólag kártérítéssel nem tartozik. Kiterjesztő értelmezésnek tehát nincs helye. A bírói gyakorlatból ismert álláspont a következő : A munkaadó kártérítő felelőssége nem állapítható meg, ha a munkaadó által úgy az általános, mint a különös hatósági rendelkezések által előírt óvórendszabályok pontosan megtartattak és a balesetet az egyik műhelyvezető nem a 81. (1927 : XII. tc. 90.) § II. bekezdésében említett gondatlansággal idézte elő, hanem a balesetet kizárólag hanyag nemtörődömséggel és hivatásának gondatlan elvégzésével okozta. (Munkásbiztosítási Felsőbíróság. Fb. II. 66. és 67/1930. sz.) Az ilyen perek közben az 1932 : IV. tc. 3. § második bekezdés második rendelkezés életbelépéséig a munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe tartoztak. A jelen esetben a már jelzett büntetőbírói jogerős ítélet csak azt tartalmazza, hogy az alperes gépkocsivezetője <<setét, esős időben a megengedettnél sebesebben és figyelmetlenül haladt a gépkocsival, így okozója lett annak». Tehát nincs ebben megállapítva az, hogy volt kibocsátva az alperes ellen valamely balesetelhárító óvórendszabályt vagy óvóintézkedést elrendelő határozat a hatóság által, amely ellen az alperes jogorvoslattal élhetett volna, amely jogerőre emelkedett és amelyet az alperes nem foganatosított és ebből származott a kérdéses baleset. így az alperesnek a felelőssége az 1927 : XXI. tc. 90. §-a II. bekezdése alapján nem is állapítható meg. II. A másik kérdés az, hogy ez a körülmény pergátló körülményként veendő-e figyelembe, vagy az érdemleges eldöntés kapcsán mint érdemi elutasításra vezető ok? Az 1907 : XIX. tc. 82. §-ához tartozó miniszteri megokolásból figyelmet érdemelnek a következők : (a minősített gondatlanság) «büntetőbírói ítélettel állapítandó meg, nehogy az alkalmazottak a munkaadót — tekintettel arra, hogy az alkalmazottakat vagyontalanságuk miatt peres eljárásból kifolyólag hátrányok alig terhelhetik — oknélküli magánjogi perekkel zaklassák. A törvényjavaslat a munkaadók költségén a biztosított alkalmazottaknak a viszonyok által megengedett teljesmérvű és.