Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

30 Perjogi Döntvénytár. 43. /. Pertársaság a végrendelet érvénytelenítése iránti perben. — II. A Pp. 505. §-ándk második bekezdését csak az olyan peres fél tekintetében lehet alkalmazni, akinek a javára, vagy terhére az elsőbíróság ítélete, habár nem is egész terjedelmében, fellebbezéssel megtámadtatott. (Kúvia 1933. okt, 27. P. I. 5935/1932. sz.) Indokok : Az első- és másodrendű alperesnek a perben előterjesztett védekezése a Pp. 79. és 80. §-ai értelmében a harmadrendű alperesnek javára nem szolgálhat, mert az első- és másodrendű alperest C. János örökhagyó után törvényes öröklési jog meg nem illeti, ellenben az örökhagyó végrendeletében örökösökül neveztettek ki, míg ezzel szemben a harmadrendű alperest a végrendelet érvénytelensége esetében törvényes öröklési jog, a végrendelet érvényessége esetében pedig kötelesrész illeti meg az örökhagyó után s a végrendeletben a harmadrendű alperes részére az első- és másodrendű alperesnek szánt juttatástól eltérő olyan juttatást rendelt az örökhagyó, amelyről vitás, hogy a harmadrendű alperes kötelesrészével felér-e, vagy sem, arra az esetre pedig, ha a végrendeletet el nem fogadná, őt kötelesrészre szorította. Egyfelől az első- és másodrendű alperesnek, másfelől a harmadrendű alperesnek a jogi helyzete között a per elbírálása szempontjából lényeges eltérés az is, hogy a végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt C. Jánosné után a harmadrendű alperest törvényes öröklési jog illeti meg, ellenben az első- és másodrendű alperest ilyen jog meg nem illeti. Mindezekre való tekintettel kétségtelen, hogy a vitás jogot egyfelől az első- és másodrendű alperes részére, vagy ellen, másfelől a harmadrendű alperes részére, vagy ellen nemcsak egységesen lehet eldönteni, aminthogy az elsőbíróság ítélete nem is részesítette ezeket az alpereseket azonos elbírálásban; olyan törvényes szabály pedig nincsen, amelynél fogva az első- és másodrendű alperes ellen hozott ítélet jogereje a harmadrendű alperesre akkor is kiterjedne, ha a perben részt nem vett volna. Ennek következtében az első- és másodrendű alperes részéről az elsőbíróság ítélete ellen beadott fellebbezésnek a hatálya a Pp. 410. §-ának első bekezdése értelmében a harmadrendű alperesre nem terjed ki. Minthogy ezek szerint az elsőbíróság ítélete ellen olyan fellebbezés, amelynek a hatálya a harmadrendű alperesre kihatna, nem adatott be, ez az ítélet — amely egyébként sem a harmadrendű alperes javára, sem az ő terhére szóló rendelkezést nem tartalmaz és így tartalma szerint a harmadrendű al-