Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

-86 Perjogi Döntvénytár. gal a felek egyike sem él, ez a választottbírósági szerződéstől való hallgatólagos elállásnak minősül. (Kúria 1932. máj. 24. P. IV- 8454/1930. sz.) = V. ö. Dtár IV. f. III. k. 155. ; Perjogi Dtár XIV. 70. 50. /. Az, hogy a birlaló a foglalás ellen nem tiltakozik, a végr. t. 48. §-ában megkívánt beleegyezést nem jelenti. Beleegyezés nélkül, vétkes gondatlansággal eszközölt foglalás kártérítésre kötelez. — II. Tanúvallomások mérlegelése a felülvizsgálati eljárásban. (Kúria 1932. máj. 11. P. VII. 5825/1931. sz.) A kir. Kúria : Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok : Az 1881 : LX. tc. 48. §-a értelmében a végrehajtást szenvedő tartozása fejében másnak birlalásában levő ingóságok a felhívott törvényszakasz második mondatában foglalt esettől eltekintve, csak akkor foglalhatók le, ha a birlaló a foglalásba beleegyezik. Ennek a beleegyezésnek, akár szóbeli kijelentésben, akár ráutaló (concludens) tényekben nyilvánul meg, a törvény helyes értelmezése szerint kifejezettnek kell lennie, vagyis határozott kifejezésre kell juttatni azt, hogy a foglalás a birlaló akaratával megegyezik. Ily kifejezett akaratnyilvánítás a fennforgó esetben a végrehajtásnak az 1926. évi január 19-én történt foganatosítása alkalmával a birlaló részéről nem történt, annak pedig, hogy a foglalás ellen nem tiltakozott, a beleegyezéssel azonos jelentősége nincs. A fellebbezési bíróság tehát azzal, hogy a foglalást az ahhoz szükséges beleegyezés hiányában szabályszerűnek nem tekintette, jogszabályt nem sértett. Nem alapos az alperesnek az az álláspontja sem, hogy a foglalást azért is szabályszerűnek kell elfogadni, mert annak foganatosítása alkalmával valószínűnek tekinthette, hogy az összeírt pamutáruk a végrehajtást szenvedett tulajdonai.' Ennek a valószínűségnek fennállása tekintetében az alperes arra hivatkozik, hogy K. V. a lefoglalt árut, a végrehajtás foganatosítása előtt P. Sándornak megvételre ajánlotta s erről tudomást szerezve, joggal lehetett abban a feltevésben, hogy azok felett, mint sajátja felett rendelkezik. P. M. és P. I. tanuk tettek ugyan a perben az alperes előadásának megfelelő vallomást, viszont azonban a szintén tanú-