Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)
108 Perjogi Döntvénytár. szolgálati szabályzatok az alkalmazottakat már a szolgálatbalépés tényénél fogva is kötelezik. A fegyelmi jog másik forrása a szolgálati szerződés, illetve az ezt pótló vagy kiegészítő' szolgálati és fegyelmi szabályzat, amely a felek önkéntes alávetésénél, tehát a szerződés erejénél íogva kötelező és nem lehet irányadó, ha az alkalmazott annak magát alá nem vetette. A fegyelmi jog gyakorlásának jogi alapja tehát az, hogy az alkalmazott vagy kötelező jogszabály, vagy önkéntes alávetés folytán alá van rendelve a munkaadó vállalata keretében létesített íegyelmi bíráskodásnak és ennek vele szemben olyan a hatálya, mintha választottbíróság döntésének vetette volna alá magát. A fegyelmi jog célja az, hogy az alkalmazottat csak a fegyelmi jogszabályokban meghatározott anyagi okokból, és <5sak az illetékes fegyelmi szerv által lefolytatott szabályszerű eljárás alapján lehessen a szolgálatból rögtönös hatállyal elbocsátani. Az anyagi jog védelmet nyújt az alkalmazottnak arra nézve, hogy a munkaadó az elbocsátás jogával nem fog önkényesen és tetszése szerinti okból visszaélni; a fegyelmi eljárásnak pedig az a rendeltetése, hogy biztosítékot nyújtson arra nézve, hogy az elbocsátási okoknak minősített tények megállapítása és az elbocsátásnak fegyelmi büntetésként való kiszabása csak az illetékes fegyelmi szerv útján történhessék, és hogy a tényállás kellő kiderítésben részesüljön. A fegyelmi jog tehát mintegy külön választott bírói hatáskört állapít meg, amelynek az a következménye, hogy a fegyelmi szervnek szabályszerű, és az anyagi fegyelmi jognak is megfelelő eljárása a fegyelmi eljárás eredményét kivonja a polgári bíróság megítélése köréből. Ehhez képest a polgári bíróság hatáskörébe csupán az alkalmazott magánjogi igényei (felmondási időre járó illetmény, végkielégítés, nyugdíj) tartoznak, és a polgári bíróság ezek szempontjából tartozik vizsgálni, vájjon a magánjogi igények elvesztését maga után vonó elbocsátás a fegyelmi jog szabályainak megfelelően történt-e. Az állandó bírói gyakorlatban kikristályosodott jogszabály, hogy a fegyelmi szerv elbocsátó határozatával szemben a polgári bíróság a magánjogi igények elbírálása szempontjából csak azt vizsgálhatja, vájjon illetékes fegyelmi szerv járt-e el, határozatát az eljárási szabályok lényeges sérelme nélkül hozta-e, és vájjon a fegyelmi határozatban az alkalmazott terhére megállapított tények olyanok-e, amelyek miatt a fegyelmi szabályok értelmében az elbocsátás büntetését ki lehet szabni (V. 722/1899., V. 220/1901., P. 3231/1901., Y. 39/1905., P. II. 3499/1925.).
