Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

Perjogi Döntvénytár. 103 tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz», az unokatartásra is kiterjed-e vagy sem. A törvény valódi értelmének megállapításánál elsó'sorban a későbbi törvény vagy más törvényerejű jogforrás által kifejezett törvényes magyarázat (interpretatio legális) az irányadó : ilyennek nemlétében pedig a tudományos törvénymagyarázat (interpretatio doctrinalis) eszközeit kell igénybevenni. Törvényes felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendelet (pl. végrehajtási rendelet) a törvényt rendszerint csupán a törvény korlátai között magyarázhatja, és a törvénnyel ellenkező értelmű rendeleti törvénymagyarázat érvényesnek csak akkor ismerhető el, ha maga a törvényhozó hatalmazta fel a kormányhatóságot arra, hogy rendelettel a fennálló törvénytől eltérően is intézkedhessék. Ebben az utóbbi esetben ugyanis a kormány hatóság delegált törvényhozói hatáskörben járván el, a rendeleti törvénymagyarázatot a törvényi magyarázattal egyenértékűnek, vagyis szintén hitelesnek és amennyiben a felhatalmazás korlátolva nincs, a bíróságot feltétlenül kötelezőnek kell elfogadni. Különben a rendeletek törvényessége felett az egyes esetben (incidenter) a bíró ítélvén (1869 : IV. tc. 19. §), ugyancsak a bíróság hivatott elbírálni azt is, hogy valamely bár törvényes felhatalmazás alapján, de a törvény keretén belül kiadott kormányrendeletnek törvénymagyarázata rendelkezése a törvénnyel összhangban áll-e vagy sem, sőt minden esetben megvizsgálhatja, és köteles is megvizsgálni azt a kérdést, hogy a kormányhatalom a rendeleti szabályozásnál a törvényes felhatalmazás korlátait túl nem lépte-e? Annál inkább áll ez abban az esetben, ha a miniszter a törvény végrehajtására vagy életbeléptetésére vonatkozó felhatalmazás nélkül bocsátkozik a törvény rendeleti magyarázatába. A Te. 147. §-a a m. kir. igazságügyminisztert hatalmazta fel arra, hogy e törvény életbeléptetésének napját, egyes rendelkezéseinek esetleges külön életbeléptetését s az e törvény következtében szükséges átmeneti, valamint a törvény végrehajtására vonatkozó szabályokat rendelettel megállapíthassa. A m. kir. igazságügyminiszter a vonatkozó rendeletet 49,000/1930. I. M. szám alatt bocsátotta ki, amelynek 37. §-a a törvényes kiskorú gyermek elhelyezése és tartása felől csupán abban a vonatkozásban rendelkezett, hogy : «A Te. 137. §-a nem nyer alkalmazást azokban az ügyekben, amelyekben az eljárás a Te. életbelépte előtt a bíróság előtt már megindult, kivéve, ha a jogosult az ügynek a gyámhatósághoz való áttételét kéri.» Az unokatartás kérdésében ellenben a m. kir. igazság-