Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

104 Perjogi Döntvénytár. ügyminiszter a Te. 137. §-át magyarázó kijelentést nem tett, és e tárgyban azóta újabb törvény sem keletkezett. Ezzel szemben azt a rendeletet, amelyről ezúttal szó van, s amely a Te 137. §-át az unokatartási ügyek hatásköri hovatartozósága szempontjából magyarázza, nem az igazságügyminiszter, hanem a belügyminiszter bocsátotta ki. A Hatásköri Bíróság az 1869 : IV. tc. 19. §-a alapján az alábbiakban vizsgálat tárgyává tette, vájjon a belügyminiszter által a 203,500/1931. B. M. (illetőleg a Belügyi Közlöny szerint 204,500/1931. B. M.) számú rendelet I. fejezete 1. címének 4. pontjában adott törvénymagyarázat a Te. 137. §-ával nem ellenkezik-e, s evégből a törvénymagyarázatnak mindenekelőtt a nyelvtani (grammatikai) módszeréből indult ki, vagyis elsősorban a törvény szavaiból igyekezett annak helyes tartalmát megállapítani. A Hatásköri Bíróság felfogása szerint a Te. 137. §-ában előforduló «törvényes kiskorú gyermek» szavakat nem a «gyermek» szó közönséges, általános értelmében kell venni, vagyis azon nem bármely kiskorút, hanem a jogi műnyelvnek megfelelően az egyeneságon első ízen leszármazót (tehát csak a gyermeket és nem egyszersmind az unokát) kell érteni. A grammatikai törvénymagyarázatnak ugyanis általános szabálya, hogy a törvény szavainak értelmezésénél a jogi műnyelvet kell alapul venni, mert a törvényhozó is nyilvánvalóan ezt alkalmazza. A szoros különböztetést gyermek és unoka között a gyámtörvény (1877 : XX. tc.) 11. §-ának utolsóelőtti bekezdése is megtette, mégpedig annak ellenére, hogy hatásköri szempontból mindkettőjüket egyenlő elbírálásban részesítette. Ha ezzel szemben a Te. a gyermek fogalmát a jogi műnyelvtől eltérően az unokára is kiterjeszteni kívánta volna, ennek magában a törvényben kifejezést adott volna, ami azonban nem történt meg. Ilyen körülmények között a közigazgatási hatóságok álláspontja csak akkor lenne helytálló, ha a Te. 137. §-a — az 1877. évi XX. tc. 11. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan — a kiskorú törvényes gyermeket és az unokát külön megemlítette volna. Márpedig a Te. 137. §-a az unoka kifejezést egyáltalában nem használja. Ámde a szóbanforgó törvényhely mondattani szerkezete is a Hatásköri Bíróság jogi álláspontjának helyessége mellett szól. A Te. 137. §-a ugyanis általános szabályként állítva fel, hogy törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz, nyomban utána több kivételt állapít meg a házassági per bírósága javára, ami nyilván nem volna helyénvaló a nagyszülőkkel szemben, mert a velük szemben támasztott unokatartási igényre vonatkozó hatáskör szem-