Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

Perjogi Döntvénytári. 61 tanácstermének és lelkészi hivatal céljára egy szobának a használati jogát is mindaddig, amíg a felperes maga részére lelkészi lakot és hivatalt nem épít. A felperes a pertárgya értékét 40,000 pengőben jelölte meg azzal, hogy azt az összeget hajlandó elfogadni az általa igényelt ingatlanok tulajdonjoga helyett, de ez esetre is fenntartotta a templom, díszkert és egy szoba használati jogát. Amennyiben a bíróság a felperes javára a keresetben megjelölt ingatlanok tulajdonjogát ítélné meg, úgy felperes kérte, hogy az alperes e megítélendő ingatlanok birtokbaadására is köteleztessék. Ha pedig a bíróság az alperest pénzösszeg fizetésére kötelezné, úgy a felperes annak kimondását kérte, hogy a felperes az alperes tulajdonában megmaradó ingatlanokon megítélendő pénzösszegeket telekkönyvileg biztosítani jogosult. A kereset ismertetett tartalmából s abból a nem vitás tényből, hogy a pertárgyaként szereplő vagyon szorosan vett egyházi célokat szolgáló vagyon (templom, lelkészi lak, lelkész természetbeni javadalma, egyházi tanácsterem) következik, hogy a felperes ily egyházi vagyon tekintetében fennálló tulajdonközösség megszüntetését, ily vagyont tevő ingatlan tulajdonjogát, birtokát, elvont hasznát, esetleg az ily vagyonból reá eső jutalék pénzbeli ellenértékének a megtérítését igényli az alperestől annak folytán, hogy a közös protestáns gyülekezet különvált és Sz—en külön református és külön ág. hitv. evangélikus egyházközség alakult. Az ily szorosan vett egyházi célokat szolgáló ingatlan vagyonra azoknak rendeltetésszerű közhasználata a maga közjogi bélyegét nyomja reá éspedig akként, hogy a peresfeleknek mint köztestületeknek közjogi és vallásközigazgatásjogi feladataira, vagyonuknak ily feladatokat szolgáló rendeltetésére s a közjogi és közigazgatásjogi szabályok parancsoló jellegére figyelemmel az ily vagyont érintő dologi vagy kötelmi jogosultságok elbírálásánál egyedül a magánjogi jogszabályok irányadóul nem vehetők ; a jogviszony tisztán magánjogi jogviszonynak nem minősíthető, hanem abból kell kiindulni, hogy az idevonatkozó igények közjogi, vallásközigazgatási és valláspolitikai jellegű közhasználatot és rendeltetést érintenek, minélfogva azok elbírálásánál a közjog és közigazgatási jog szabályai nem csak az anyagi jog szempontjából, hanem abban az irányban is figyelembeveendők, hogy melyek azok a hatóságok, amelyek előtt ezek az igények érvényesíthetők. Ez az álláspont nyert lényegileg kifejezést a kir. Kúriának a jelen per irataihoz csatolt s a sz—i régi izraelita hitközségnek