Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

60 Perjogi Döntvénytár. Indokok : A felperes keresetét a következőkre alapította : 1861. évben a sz—i evangélikusok és reformátusok elhatározták, hogy egy protestáns egyházközséget alakítanak. A két felekezet hívei egyelőre nem szabályozták egymáshoz s a gyülekezethez való viszonyukat. Ez a szabályozás csupán 1893. évben jött létre az A) alatt csatolt, az 1893. évi március hó 12-én tartott közgyűlésen felvett jegyzőkönyvbe foglalt, egyházhatóságilag jóváhagyott egyesség értelmében. E szerint az egyesség szerint a sz—i egyházközség elnevezése : sz—i protestáns gyülekezet. Tagja minden ide egyházilag illetékes, Sz—en és vidékén lakó, mindkét protestáns egyházhoz tartozó és egyházközségi adót fizető egyén. A vagyonra vonatkozóan az egyesség azt tartalmazza, hogy a protestáns egyházközségnek mai nap létező, valamint a jövőben szerzendő összes vagyona ennek tulajdona, akként azonban, hogy e vagyont elkülöníteni s ezáltal a testvéregyházak hívei közt szakadást előidézni nem szabad. Amennyiben tehát a protestáns egyházközségnek telekkönyvezett ingatlanai is vannak és amennyiben a tulajdonjog nem a sz—i protestáns gyülekezet névre lenne bekebelezve, az ettől eltérő hibás bejegyzés kiigazítandó. Az újonnan építendő templom tornyára csillag és kereszt jelvény lesz helyezendő. E viszonyon 1927. évi július 3-án az a változás történt, hogy e napon a reformátusok a sz—i protestáns gyülekezetből való kiválásukat határozták el és 1927. évi december hó 31-re felmondták az A) alattiban foglalt megállapodást. 1928. év elején külön evangélikus és külön református egyházközség alakult. Ugyancsak a kereseti előadás szerint a közös protestáns gyülekezetnek ingó és ingatlan vagyona van, amely közös szerzemény. E vagyon a különválás után a két egyházat illeti, az alperes azonban mit sem hajlandó abból a felperesnek kiadni. A jelenlegi telekkönyvi állapot pedig nem tartható fenn, mert az ingatlanoknak a sz—i protestáns gyülekezet a telekkönyvi tulajdonosa és ez a gyülekezet időközben megszűnt. Mindezekre hivatkozással a felperes azt a kereseti kérelmet terjesztette elő, hogy a sz—i 1395. számú betétben 629., 630. hrszámok alatt felvett ingatlan tulajdonjoga a felperes, a 631/1., 631/2. hrszámú ingatlané az alperes javára, a 632. hrszámú templom és díszkert tulajdonjoga pedig közös osztatlan állapotban mindkét peresfél javára ítéltessék meg. Egyúttal a felperes a 629—630. hrszámú ingatlan elvont haszna fejében 1928. évi január hó 1-től évi 1000 pengőt igényelt az alperestől, így a 631/2. hrszámú ingatlanon létesült épület