Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 33 38. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 49. számú polgári döntvénye. A polgári bíróság az eléje vitt magánjogi igény elbírálásánál nemcsak a büntetőbíróság felmentő ítéletének (az eljárást megszüntető határozatának), hanem elítélést tartalmazó ítéletének döntéséhez és ténymegállapításához sincsen kötve, kivéve ha valamely különleges jogszabálynál fogva a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja vagy föltétele a büntetőbíróságnak elítélést tartalmazó ítélete. Indokok : A szóbeliség és közvetlenség elvéből folyó általános perjogi szabály, hogy minden bíróság önállóan bírálja el azokat a kérdéseket, amelyek a hatáskörébe utalt igény eldöntéséhez szükségesek. Ez a szabály a büntető és a polgári bíráskodás hatásköri elkülönítésének rendszerében általában azt jelenti, hogy valamint a büntetőbíró az általa foganatosított bizonyítás eredményéhez képest önállóan ítéli meg, hogy adott esetben megvalósult-e valamely büntető cselekmény tényállása, és hogy helye van-e büntetésnek, azonképpen a polgári bíró is az előtte felmerült bizonyítékok mérlegelésével önállóan állapítja és ítéli meg az elébe vitt magánjogi igény alapjául szolgáló tényeket és körülményeket. Büntető eljárásunk szempontjából ez a kérdés nem is vitás. A büntetőbíróság ítélkezésének teljes függetlensége nyer kifejezést a bűnvádi perrendtartás (Bp.) 7. §-ának második bekezdésében, amely azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a polgári bíróságnak valamely magánjogi kérdésre vonatkozó határozata a büntetőbíróságra a büntethetőség kérdésében nem kötelező. Polgári perrendtartásunknak ehhez hasonló kifejezett szabálya nincsen. De sem — a fentemlített 7. §-nak megfelelő — ilyen rendelkezés hiányából, sem pedig a törvényhozásnak a bűnvádi perrendtartás megalkotásában kifejezésre jutott akaratából nem lehet arra következtetni, hogy a polgári bíró ítélkezésének függetlensége általában alárendeltebb. Sőt a Bp. 491. §-ából éppen az világlik ki, hogy a bűnvádi perrendtartás nem kívánta a polgári bíróság ítélkezésének függetlenségét a büntető ítélkezéssel szemben korlátozni. E § ugyanis a polgári bíróság önállóságára utal abban a különleges esetben is, amidőn a büntetőbíróság a magánjogi igényt a saját hatáskörében egészen Perjogi Döntvénytár. XVII. 3