Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

20 Perjogi Döntvénytár. ményének lefoglalása útján — a felperes korábban zálogjogot szerzett. A felperesnek az az igénye tehát, amelyre keresetének lényege irányult, hogy megállapíttassék, miszerint a B. G. alperes által utóbb lefoglalt ingóságok elárverezése esetén befolyó vételárból őt az alperest megeló'zó' kielégítési sorrend illeti meg : jogszerű volt ; és csupán a per folyamán azért lett tárgytalan, mert az ingóságok a B. G. ellen indított igényper folytán a zár alól feloldattak. Ez'ekbó'l folyóan addig, amíg az ingók zár alóli feloldása be nem következett, a felperesnek fennállott az önálló joga arra, hogy a B. G. által kétségbevont igényét nevezett ellen e perbeli keresetével érvényesítse, az addig felmerült perköltségek tehát B. G. alperest terhelik. Az ingók zár alóli feloldása után is fenntartott kereseti kérelem azonban már tárgytalanná vált. Ezért ebbó'l az okból helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a felperest keresetével érdemben elutasította. Az idevonatkozó felperesi felülvizsgálati kérelem tehát alaptalan. Az ingók zár alóli feloldása után felmerült perköltségek az érdemben fenntartott kereseti kérelem alaptalansága folytán már a felperest terheli. A perköltségek ily kölcsönös beszámításával a kir. Kúria a felperes és B. G. alperes között mindháromfokú eljárás költségeit kölcsönösen megszüntette. (Pp. 426., 508. és 543. §-ok.) D. E. és D. M. alperesek azonban a perfelvételi tárgyaláson a felperes keresetének megítélését elismerték, mert kijelentették, hogy annak megítélését nem ellenzik és csupán a költségben való marasztalásuk ellen védekeztek. Minthogy ezek az alperesek a kereseti követelést ekként az első tárgyaláson elismerték és a perre egyébként sem szolgáltattak okot, a Pp. 427. §-át helyesen alkalmazta a fellebbezési bíróság, amidó'n a felperest a nevezett alperesek javára a megfeleló'en megállapított elsó'bíróság eló'tti eljárási költségben marasztalta. A felperest idevonatkozó felülvizsgálati panaszával a kir. Kúria elutasította. D. E. és D. M. alpereseknek felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ebben az irányban tehát nem kellett intézkedni. = V. ö. Perjogi Dtár I. 73., II. 62., 67., IV. 195., VII. 27., X. 76. és különösen III. 48.